KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/január
• Székely Gabriella: Raszkolnyikov baltája Moszkva '88 őszén
• Fábián László: Oroszország mély sebe Védj meg, talizmán!
• N. N.: „Érdemi választ adni nem tudunk” Részletek egy dokumentumfilmből
• Szabó Miklós: A Habsburg királyfi „Isten akaratából...”
• Koltai Ágnes: A félelem senkiföldjén Bebukottak
• Zsugán István: A kukkoló kamera K; Film a prostituáltakról
• Bikácsy Gergely: A múlt század regénye? Beszélgetés Lányi Andrással
• Hirsch Tibor: Az Apokalipszis hullámlovasai Hollywood háborús dramaturgiája
• N. N.: Válogatás Vietnammal kapcsolatos amerikai filmekből
• Ardai Zoltán: Mária az antikrisztussal Rosemary gyermeke
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Sír at út előttük Mannheim

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 5.
• Fáber András: Einzenstein és nemlétező filmje a világ első filmfesztiválján
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Szerelmi krónika
• Bikácsy Gergely: Árulás
• Zalán Vince: Marie
• Kovács András Bálint: Senkiföldje
• Tamás Amaryllis: Az álmok fele
• Lajta Gábor: Négybalkezes
• Fáber András: Hegylakó
• Létay Vera: A birodalom védelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bolond és a királynő

Kovács András Bálint

A film elején az az érzésünk, mintha valami politikai parabolát látnánk a kiszolgáltatott cseh udvari bolond és a nép nyakán trónoló idegen királyi hatalom viszonyáról. Ám lehet, hogy ez csak a magyar filmparabolákon edzett néző rossz reflexe. Később ugyanis kiderül, hogy inkább valami szürreális játékról van szó; egy csehszlovákiai falu kissé tényleg bolondos fia a nyugatnémet vadászvendégek megérkeztekor úgy érzi, hogy már előző életében találkozott velük, amikor azok királyok, ő meg udvari bolond volt, valamikor a reneszánsz tájékán. A film ettől fogva amolyan Robbe-Grillet-szerű idősík-egybejátszódásokkal halad tovább, azonban nehéz kideríteni, vajon a rendező tényleg komolyan veszi-e ezt a formát, vagy csak ironikusan játszadozik vele. A színészi játék paródiába menően túlzó, a kameramunka már-már túlfeszítetten expresszív. Nyoma sincs a francia filmszürrealizmus ernyedt eleganciájának, viszont félreismerhetetlen benne Chytilová aktivista dinamizmusa. Ennek azonban láthatóan nem tett jót a nyolcvanas évek ironikus, teátrális stílusidéző rafináltsága. Bonyolult többsíkúság helyett tanácstalanság és zavar lesz úrrá a filmen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5540