KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/január
• Székely Gabriella: Raszkolnyikov baltája Moszkva '88 őszén
• Fábián László: Oroszország mély sebe Védj meg, talizmán!
• N. N.: „Érdemi választ adni nem tudunk” Részletek egy dokumentumfilmből
• Szabó Miklós: A Habsburg királyfi „Isten akaratából...”
• Koltai Ágnes: A félelem senkiföldjén Bebukottak
• Zsugán István: A kukkoló kamera K; Film a prostituáltakról
• Bikácsy Gergely: A múlt század regénye? Beszélgetés Lányi Andrással
• Hirsch Tibor: Az Apokalipszis hullámlovasai Hollywood háborús dramaturgiája
• N. N.: Válogatás Vietnammal kapcsolatos amerikai filmekből
• Ardai Zoltán: Mária az antikrisztussal Rosemary gyermeke
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Sír at út előttük Mannheim

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 5.
• Fáber András: Einzenstein és nemlétező filmje a világ első filmfesztiválján
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Szerelmi krónika
• Bikácsy Gergely: Árulás
• Zalán Vince: Marie
• Kovács András Bálint: Senkiföldje
• Tamás Amaryllis: Az álmok fele
• Lajta Gábor: Négybalkezes
• Fáber András: Hegylakó
• Létay Vera: A birodalom védelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrült város

Bori Erzsébet

 

Nagyapámnak volt egy jó története: hogyan jöttem haza a Don-kanyarból. Torokszorító izgalom, humor, nagy tétek, minden megvolt benne, és én sose untam meg hallgatni. Már csak azért sem, mert a nagyapám sokszor elhajtott, régi dolog ez már, hallhattad eleget, de ha mégis kötélnek állt, mindig új részletekkel gazdagította az elbeszélést. Hiába, a nagyapám nem volt hollywoodi forgatókönyvíró, ő tudta, mi a jó ízlés meg az arányérzék.

Kínos még említenem is, miről szól az Őrült város: a csúnya, csúnya médiáról, amelynek szenzációéhsége akaratlanul is, de még inkább akarva, tragédiát csinál az élet hétköznapi és a sajtó nélkül többnyire maguktól is elsimuló konfliktusaiból. Az egykor (ami azt illeti, elég régen) szebb napokat is látott rendező és csapata már túl lehet azon, hogy szégyellje magát. Ennek a filmnek szemét a címe (kemény akciót ígér a taknyos moralizálás helyett), szemét a szereposztása (Dustin Hoffman és John Travolta neve milliókat fog bevinni a moziba, akik csak későn döbbennek rá, hogy mire dobták ki a pénzüket), és nincs benne egyetlen mondat, egyetlen gesztus, amit ne láttunk, hallottunk volna már ezerszer. Közhelyes, mondanám, de az unt közhelynek is van annyi mentsége, hogy legalább igaz. Unalmasan hazudni – filmben ennél nagyobb bűnt nem lehet elkövetni. A nagypapa már nem él, de ez még nem ok arra, hogy Costa-Gavrast nézzen az ember. Kértem volna meg az apámat, mesélje el újra, hogy volt az, amikor 1956-ban egy októberi éjszakán az elnyűhetetlen katonaköpenyében fennakadt egy temető vaskerítésén.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3731