KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/január
• Székely Gabriella: Raszkolnyikov baltája Moszkva '88 őszén
• Fábián László: Oroszország mély sebe Védj meg, talizmán!
• N. N.: „Érdemi választ adni nem tudunk” Részletek egy dokumentumfilmből
• Szabó Miklós: A Habsburg királyfi „Isten akaratából...”
• Koltai Ágnes: A félelem senkiföldjén Bebukottak
• Zsugán István: A kukkoló kamera K; Film a prostituáltakról
• Bikácsy Gergely: A múlt század regénye? Beszélgetés Lányi Andrással
• Hirsch Tibor: Az Apokalipszis hullámlovasai Hollywood háborús dramaturgiája
• N. N.: Válogatás Vietnammal kapcsolatos amerikai filmekből
• Ardai Zoltán: Mária az antikrisztussal Rosemary gyermeke
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Sír at út előttük Mannheim

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 5.
• Fáber András: Einzenstein és nemlétező filmje a világ első filmfesztiválján
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Szerelmi krónika
• Bikácsy Gergely: Árulás
• Zalán Vince: Marie
• Kovács András Bálint: Senkiföldje
• Tamás Amaryllis: Az álmok fele
• Lajta Gábor: Négybalkezes
• Fáber András: Hegylakó
• Létay Vera: A birodalom védelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az őrszem

Koltai Ágnes

Elsőfilmes rendezőt ritkán fogadnak ilyen kitörő ovációval. A francia Arnaud Desplechint hazájában Messiásnak kijáró üdvrivalgással köszöntötték debütáns munkája, Az őrszem bemutatója után. A francia kritika a megtépázott tekintélyű gall filmművészet renoméjának visszaszerzését reméli Desplechintől. Ő az új csillag: nem olyan extravagáns, kiszámíthatatlan, mint Beineix és Carax, nem olyan halálosan zabolázhatatlan, mint Collard. Ő a finomkodó francia közízlés új dalnoka: egyszerre köznapias és emelkedett, érthető és elvont.

Az őrszem a tökéletes fából vaskarika; a moralizáló kémfilm. A rendező mindent belezsúfolt sztorijába, amit egy érző szívű és elmélyült européer elmondhat a Vén Kontinens háború utáni történetéről. Van itt áruló jaltai békekötés, szovjet-amerikai hidegháború, német lelkiismeret-furdalás, és kettős-hármas ki tudja hányas kémkedés (à la Kanión Mercader második halála), levágott fej, kicsempészett orosz tudósok, gazember rendőrök. Mocskos a világ mindkét fele, különösen egy finom entellektüel szemében.

Világfájdalmas szenvelgés Az őrszem, az a fajta hamis mozi, amely szellemi fölényben tetszelegve harcol alkotója vélt vagy valós fantomjaival. Mégha hihető volna is a történet és a film légköre, akkor is megkésett mű lenne. Így csak reménytelen kísérlet az amerikai kommersz elleni harcban. Egy görcsös kép az állóháborúból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1129