KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/január
• Székely Gabriella: Raszkolnyikov baltája Moszkva '88 őszén
• Fábián László: Oroszország mély sebe Védj meg, talizmán!
• N. N.: „Érdemi választ adni nem tudunk” Részletek egy dokumentumfilmből
• Szabó Miklós: A Habsburg királyfi „Isten akaratából...”
• Koltai Ágnes: A félelem senkiföldjén Bebukottak
• Zsugán István: A kukkoló kamera K; Film a prostituáltakról
• Bikácsy Gergely: A múlt század regénye? Beszélgetés Lányi Andrással
• Hirsch Tibor: Az Apokalipszis hullámlovasai Hollywood háborús dramaturgiája
• N. N.: Válogatás Vietnammal kapcsolatos amerikai filmekből
• Ardai Zoltán: Mária az antikrisztussal Rosemary gyermeke
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Sír at út előttük Mannheim

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 5.
• Fáber András: Einzenstein és nemlétező filmje a világ első filmfesztiválján
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Szerelmi krónika
• Bikácsy Gergely: Árulás
• Zalán Vince: Marie
• Kovács András Bálint: Senkiföldje
• Tamás Amaryllis: Az álmok fele
• Lajta Gábor: Négybalkezes
• Fáber András: Hegylakó
• Létay Vera: A birodalom védelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A három testőr

Reményi József Tamás

Az újabb moziváltozat – mesefilm. Nem vezérli az ironikus miliőrajz vagy a héroszparódia igénye, de nem is gall kakasos Rendőrakadémia – egyszerűen mese. Tegyük hozzá: a Dumas-regény következetes infantilizálása (amely a szó eredeti értelmében nem azonos a bárgyúsággal) a legjobb eset az európai legendárium amerikai kisajátításának folyamatában (gondoljunk csak a legutóbbi Robin Hood-féleség stíluszagyvalékára). A történetet ezúttal egy kedves gyermekpác tekintetével látjuk, a forgatókönyv ugyanis a regény idejénél jóval korábbra, XIII. Lajos és Ausztriai Anna dinasztikus házasságkötésére helyezi vissza a cselekményt. Így ők korántsem uralkodókként, hanem a kiismerhetetlen palota s a végképp beláthatatlan nagyvilág ártatlanjaiként szemlélik-szenvedik végig az eseményeket. Velünk, nézőtéri gyerekekkel együtt.

Maga D’Artagnan sem sokkal idősebb náluk, s olyasvalamiről álmodozik, ami – a filmváltozat szerint – úgy fest, már nem is lehetséges: a dicső testőrség tagjaként szolgálni a királyt, midőn király alig van, testőrség meg egyáltalán nincs, mert Richelieu bíboros feloszlatta. D’Artagnan azonban gyermeki makacssággal, ahogyan csak ábrándokhoz lehet ragaszkodni, eléri, hogy álma a mese végén megelevenedjék. Ezért a csodáért a kalandos vesszőfutás, ezért ármány és jóság végletekig leegyszerűsített viadala. S ezért a három címszereplő illúziókon túli elszántsága. Hiszen a tapasztalatokon inneni vágyakat a józan valóság fegyelme nem, csupán a már minden mindegy dacossága segítheti. Athos, Porthos, Aramis földi parancsokon, logikán és realitáson átnyúlva állnak rendelkezésünkre.

Testőrré lesz hát, ki testőr akar lenni, a fináléban jöhet Bryan Adams, immár szokásos dallal nyugtázva kedvünk. Most, stílszerűen, harmadmagával énekel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1079