KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Megszállott

Tosoki Gyula

Possessed – amerikai, 1947. Rendezte: Curtis Bernhardt. Szereplők: Joan Crawford, Van Heflin, Raymond Massey, Geraldine Brooks. Forgalmazó: Warner Home Video. 104 perc.

 

A második világháború vége felé jó néhány hollywoodi direktor (John Huston, Elia Kazan, Billy Wilder, William Wyler) a realistább és komplexebb ábrázolás felé fordult, és ezt az irányt a háború után is tartotta egy darabig. De nem csupán az élrendezők kacérkodtak a realizmussal, olyan kismesterek is csatlakoztak hozzájuk, mint Delmer Daves (Sötét átjáró), John Brahm (Hangover Square) vagy Jules Dassin (Csupasz város). Vagy éppen a német származású Curtis Bernhardt, akinek egy középkorú nő szerelmi bánattól motivált lassú megtébolyodását bemutató Megszállott című munkája minden skizomozik etalonja.

Bár a film korántsem hibátlan – kivált a ritmuszavarok rontanak az összképen –, pontos diagnózis egy tudata hasadt társadalomról, egyben izgalmas stílus- és műfajkísérlet. Bernhardt a Warner melodrámáit használta sorvezetőül, de itt-ott alakított a mintaműfajon. A pszichés tartalmak hitelesebb bemutatását célzó ábrázolásmódot választott, és a német expresszionista iskola chiaroscuróját, valamint a francia impresszionisták filmjeit idéző szubjektív plánokat egyaránt bevetette, így a melodrámák fodros-bodros miliőjét nagy adag hitelességgel töltötte fel. Emellett gondot fordított arra, hogy néhol sokkolóan valószerű pillanatokkal lepje meg a más kiállítású képekhez szokott gyanútlan nézőket: a méltán sokat idézett nyitányban minden smink nélkül mutatkozó Joan Crawford arca tökéletesen illusztrálja egy csődközeli psziché állapotát. A valóságos külsőkben játszódó néhány perc a 45 utáni realista hollywoodi mozi emblematikus jelenete.

Extrák: audiokommentár Drew Casper filmtörténésszel, dokumentumfilm a noirról.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8645