KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aura

Nevelős Zoltán

 

A cím nem a főszereplő Ricardo Darín aurájára vonatkozik, mert az itt sem sokkal vonzóbb, mint ami a Fabián Bielinsky rendezővel 2000-ben készített, világsikerű Kilenc királynő című, szélhámosokról szóló produkciójában lengte körül, hanem a film egyik kulcselemére: a központi alak epileptikus rohamaira, amelyek során – ahogy az egyik jelenetben elmondja – elméjében az idősíkok egymásra csúsznak, és különleges összefüggéseket képes meglátni. A rohamok adják az ihletet ennek a Buenos Aires-i állatpreparátornak, hogy a tökéletes bűntény megvalósításán törje a fejét. Végül az ölébe hullik egy már megszervezett rablóakció, amelyben váratlanul ő lesz az, aki a kártyákat osztja. Egy barátja felviszi a több száz kilométerre, az Andok lábainál fekvő, Bariloche hegyvidékre vadászni, ahol a természet ölén hősünket nemcsak csend és nyugalom veszi körül, de egyre több hulla is. A Kilenc királynő nagyvárosi zúgása és nyüzsgése után az Aurában Bielinsky csendben, elnyújtott tempóban bontakoztatja ki nem kevésbé tekervényes cselekményét. Nagy különbség, hogy itt nem kell kapkodnunk a fejünket az újabb és újabb átverések során, bőven van időnk megdermedni a történet minden egyes meglepetéskanyarján. Nem mintha a vidéki kaszinó pénzszállító kocsijának kirablása annyira eredeti krimiötlet lenne, a szemszög az, ami izgalmas: egy ügyetlen, gyáva, de ravasz emberé, aki egy sikertelenségben töltött élet után váratlanul ütőhelyzetbe kerül. Hitchcocki alapállás, amit Bielinsky életundortól átitatott főszereplője, az itt különösen szuggesztív alakítást nyújtó Ricardo Darín által lesz egyénivé: csavaros történetének szellemi vonzerejét felhasználva egy cseppet sem vonzó figurával kényszeríti a nézőt azonosulásra. Ha az Aurából is készül remake – a Kilenc királynő amerikai változatában, a Rossz pénzben a kedves mackó John C. Reilly alakította Darín szerepét –, ez a fogás különösen szembeötlő lesz majd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/03 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8554