KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A XX. század kalózai

Iván Gábor

 

Szakemberek készítették ezt a filmet – amelynek története egy hajórakomány körül bonyolódik –, de nem ihletett mesteremberek. A lehetséges optimális lelkiállapothoz – már ami egy kalandfilm létrehozásához szükséges – a legközelebb a forgatókönyv írója járt, amikor a művén dolgozott. Megfelelő számú fordulatot, „csavart” és konfliktust sikerült az egészséges arányú szerkezetben elhelyeznie. Az elemek pedig zökkenők nélkül, logikusan illeszkednek egymáshoz – ami látszólag minimális követelmény egy kalandos történettel szemben, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy teljesítése nélkül is születhetnek kalandfilmek. Tehát a forgatókönyv megfelelő volt, de miután egy film sikere elsősorban rendezőjén áll vagy bukik, ez nem volt elég. Igaz, az épkézláb alapanyag megtartja a filmet, tehát nem buktak el vele, csakhogy lehetőségeiből semmit nem valósítottak meg. A rendező csupán szakember volt, hisz tudta, hova kell állítania színészeit, merre kell őket mozgatnia, milyen funkciójú kellékeket kell igénybe vennie, hol kell elkezdenie és befejeznie egy-egy beállítást. Ezt maradéktalanul el is végezte, tehát a filmben minden látható, ami a forgatókönyv szerint szükséges. De amit abba már nem lehet beleírni, például, hogy innentől idáig növekedjen a feszültség és itt robbanjon, hogy másutt az a bizonyos jelenet alkalmas arra, hogy a filéző izgalmában öt percen keresztül tördelje a kezeit, rágja a szája szélét, hogy tessék meggyűlöltetni az ellenséget, hogy legyőzésük után a néző felszabaduljon – ezt mind-mind nem lehet előírni. Így nem is került be a filmbe, s ezért kaptunk emóciókat keltő film helyett egyszerű – igaz, színes – mozgóképet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7433