KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem nélkül

Csantavéri Júlia

 

Felszínesség és kimódoltság jellemzi a lengyel rendezőnő filmjét. Pedig a történet jó ritmusban pereg, s látszólag több érdekes témát is érint. A főhős foglalkozása – egy pályakezdő újságírónőről van szó – eleve jó lehetőséget ad változatos helyszínek és társadalmi témák felvonultatására. Ebben a filmben azonban az orvosi korrupció vagy a nagyvállalat csődje csak panelelem, kellék Ewa Bracka emberi és újságírói karakterének felvázolásához. Hamar kiderül, hogy doppingszerekkel és karatéval felvillanyozott lényét valójában egyetlen cél hajtja: visszajutni Rómába, hogy ott viszontlássa kislánya apját, aki elhagyta és megalázta.

Kíméletlen karrierizmusa, mások szenvtelen kihasználása mögött a legbanálisabb szerelmi történet áll, kihívó emancipáltsága a legkonvencionálisabb sebeket és vágyakat takarja. A rendezőnő a háttérben hagyja a főhős környezetét; a szerkesztőségből, az Ewa cikkeinek, riportjainak témájául szolgáló termelési vagy etikai problémákból csak annyit mutat meg, amennyit azokból Ewa meglát. Éppily elnagyolt figurák a férfiak, akiket az újságírónő az előrejutás lépcsőfokainként használ.

Ez a módszer: a társadalmi környezet leszűkítő és egyszerűsítő perspektívából való ábrázolása a dramaturgiailag központi helyen álló leányszállói történetben válik igazán bántóvá. Egyrészt mert a faluról a városba szakadt lányok sorsát egyértelműen azonosítani az alkoholizmussal és a szexuális kiszolgáltatottsággal már több mint egyszerű felszínesség, másrészt mert így Ewa ebben a számára oly fontos riportban sem szembesül a valósággal, összeroppanása csak az őt ért súlyos kudarcból adódik, nem tartalmaz felismerést. Itt menthetetlenül kiderül: a sematikusan ábrázolt környezetben a felszínesen láttatott kapcsolatok rendszerében a főhős alakja is elnagyolt marad. Az ő belső erőtereit, valódi indítékait sem ismerjük meg. Csak a könnyeket, a szenvedést látjuk, de a fájdalom igazi oka homályban marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6864