KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lány tengeri kagylóval

Hollós László

 

Négy gyerek áll a hóban egy udvarház előtt. Tágra nyílt szemmel várakozóan kémlelik az utat. Fel is tűnik a távolban egy hintó, benne esküvőről érkező ifjú pár. De mire a lovak a házhoz érnek, a hintó már üres. Ezzel a költőien szép álomképpel kezdődik Jiří Svoboda jól sikerült ifjúsági filmje. Egyáltalán nem felhőtlen, sőt néhol tragikus hangvételő mű ez a család utáni vágyódásról. A címben szereplő lány a ma divatos szóhasználattal élve hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerek. Modern Hamupipőke. Hajnalonként, mielőtt iskolába menne, alkoholista anyjának segít irodákat takarítani. Délután féltestvéreire vigyáz, rendben tartja az apró lakást, vacsorát is főz, sőt, még anyja duhajkodó férfivendégeitől is óvni próbálja a kis család éjszakai nyugalmát. A rideg és szomorú valóság elől az emlékei között keres megnyugvást. Vidám, békés családi otthonról álmodik, visszaemlékezik arra az időre, amikor még szülei együtt éltek. Anyját elvonókúrára viszik, új családjával élő apjához költözhetne. De inkább állami gondozásba vett testvéreivel marad. Az intézeti gyerekek jelmezbálján már őt is a tarka forgatagban látni. Messziről úgy tűnik, mintha mosolyogna.

Jiři Svoboda filmjében szerencsésen váltakozik a líraiság a gondokkal terhes, olykor kegyetlen valóság bemutatásával. A rendező megérti kis hőseit, sokoldalúan és bensőségesen ábrázolja  mindennapos problémáikat. Az operatőri munka érzékeny és árnyalt, a valóságot megmegtörő emlékképbevágások hatásosak, nem öncélúak. A nagyszerű gyermekszereplők közül is kiemelkedik a csehszlovák ifjúsági filmekben gyakran látható Dita Kaplanova természetes, kedves játékával.

Ha nem is olyan egyenletesen erőteljes, kiforrott alkotás ez, mint mondjuk Rózsa János hasonló témájú filmje, a Vasárnapi szülők, s ha néhol már ismert elemekből építkezik is, azért felkavarja a nézőt. Nem tudjuk „kívülről” szemlélni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6734