KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ők is a fejükre estek...

Sneé Péter

 

A vígjátékok zöme Hollywoodban készül ma. Nemzeti hagyományokra és kulturális különbségekre tekintet nélkül ugyanazon poénokon derülnek a nézők Tokiótól Budapestig. Jókora meglepetési keltettek tehát a korábban csak vásárlóként kopogtató „világvégi” mozisok, betörtek a sikeres gyártók közé. Botswana vagy Ausztrália komédiásain ugyanis éppúgy – hí nem jobban – kacagott a közönség, mint Kalifornia sztárjain. Ok is amerikai tőkéve! dolgoznak persze, különösebb veszélyt azért nem jelentenek, ugyanabban a zsebben marad a profit. Mégsincs rendjén, hogy az örök exportőrök beszállításra kényszerüljenek! Legott megvásárolják hát az egzotikumok licencét és maguk állítják elő a szuvenírokat.

Ám sohasem voltak híresek a helyi színek és miliők iránti fogékonyságukról, most sem azok. Tücsköt-bogarat összehordanak, azután beindítják a nagy másológépet. A technikus hibátlanul működik, máris kész a kópia. Igaz a bantu-négerek – akár a búr farmerek – maszkos, álruhás jenkik, a játék meg kopottas kissé, csupán a hátterét díszletezték át némileg, ám az állandóság örvendetes: régi mesén kuncoghatnánk megint, ha a csiklandozó ezúttal nem lustálkodnék.

Tán a bérét kevesellte, tán elszunyókált valamiért, mert a bevezető rövid tűzijáték után már egy fia ötletre sem telik neki. Ernyedt nevetőizmainknak nincsen mitől megfeszülniük és nyakunk sem kap merevgörcsöt a figyelemtől. Úgy hírlik, a film első, középső és záró perceit nézik meg az átvevők, mielőtt döntenének. Az óra hiába figyelmeztet: elérkezett az idő, legföljebb az afrikai hőségben lustán kajtatott termésgyémánt sziporkázik olykor a vásznon. Egyszer-kétszer már fejükre estek az istenek, de a baleset súlyos következményei eddig nem voltak ennyire szembeötlőek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4228