KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó szamuráj

Köves Gábor

 

Az utolsó szamuráj játékidejének 144 percéből 134 bűnös élvezetet kínál. Úgy valahogy, ahogy a majonéztől csöpögő Whopper menü is az tud lenni a megfelelő pillanatban. Hollywood a japán bazársorra tévedt, s az ismert kellékek közül jó ízléssel válogatta egymás mellé a pénzért megvásárolható legjobb minőségű darabokat. Tizenkilencedik századvégi japán táj- és városképeket, az amerikai polgárháború huszáros egyenruháit és az ősi szamuráj-rend hacukáit viselő játékkatonákat, a Kelet kecses szablyáit és a Nyugat hatékonyan halált osztó gépfegyvereit. Behemót amerikai szuperprodukció lévén nincs mit csodálkozni ezen, mint ahogy azon sem érdemes sokat rágódni, hogy az indiánok kiirtásától megcsömörlött, Japánba szakadt polgárháborús hős megváltását dokumentáló eposz ugyanúgy igényt tart mindkét amerikai szekértábor, a lelkiismeret-furdalásos liberálisok és a világrendőr szerepet büszkén vállalók dollárjaira. Ezek többé-kevésbé iparági sajátosságok, a vagy megszoksz, vagy megszöksz gőgje, melynek tolerálását jelen esetben jelentősen megkönnyíti, hogy a változó hevességű melldöngetés egy arányosan felépített, lendületes és a maga módján kellemesen infantilis kalandfilmmel párosul. Sok mindent számon lehet kérni ezen a filmen, de azt csak az igazán szőrös szívűek állíthatják, hogy ne lenne gazdagon illusztrálva ez a képeskönyv. A bő kínálat a törékeny szamuráj-özvegy megkapóan félénk mosolyától a rettegett hadvezér hősi halálának kimerevített pillanatáig, a végeláthatatlan zöld mezők és dombságok panorámaképeitől Tom Cruise átható tekintetének könnyes-komoly melankóliájáig terjed. Egyedül az epilógus képeinek megkomponálásánál hordott félre az addig biztos alkotói kéz. Vitatni ugyan nem vitatjuk, hogy a világ valamennyi nemzete sokat köszönhet Tom Cruise világmentő munkásságának, valahogy mégis kényelmetlenül érint, amikor e kétségbevonhatatlan tényt az arcunkba dörgölik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1847