KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Járhatatlan út

Vajda Judit

Halt auf freier Strecke­ – német, 2011. Rendezte: Andreas Dresen. Írta: Andreas Dresen, Cooky Ziesche. Kép: Michael Hammon. Szereplők: Inka Friedrich (Ina), Steffi Kühnert (Simone), Talisa Lilly Lemke (Lilly), Otto Mellies (Ernst). Gyártó: RBB / Arte. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

A nyugdíjas korosztály (testi) szerelméről mesélő Kilencedik mennyország után Andreas Dresen új művében is sokkol, ezúttal már az első percben. A Járhatatlan út úgy kezdődik, hogy főhősével közlik: agydaganata van. Az alkotás ugyanebben a szellemben folytatódik, azaz a néző tanúja lehet, hogyan építi le a kór Frankot és dúlja porig az ő és családja békés hétköznapjait.

A legfontosabb probléma először is, hogy a férfinak és feleségének két gyereke van, és nem tudják, hogyan közöljék velük a szörnyű hírt. Sőt, eleinte ők sem tudják, miképp reagáljanak a helyzetre. A reakció ezután is a mű kulcsfontosságú kérdése marad, hiszen, ahogy senki más, a gyerekek sem találják a megfelelő módot a szituációval való szembenézésre: számukra apjuk betegsége csak egy zavaró tényező, ami miatt hamarabb haza kell menni a nyaralásból. Ezt követően ráadásul – mivel a rosszindulatú daganat az agyában fejlődik – Frank teljesen kifordul önmagából: elfelejt dolgokat, képtelen elvégezni a mindennapi teendőket, hallucinál, szeretteivel pedig mind türelmetlenebb, agresszívabb, végül kifejezetten durva.

Szörnyű ilyet írni, de a Járhatatlan út kérlelhetetlen kamerája végeredményben azt mutatja be, hogy amint a főhős szenved a ráktól, úgy szenved tőle a családja, azaz ő maga is rákos daganattá válik hozzátartozói életében. Sok egyéb mellett (a naturálisig természetes fényképezés, alkalmanként fix-kamerás hosszú beállítások, az aláfestő zene hiánya) az opus határozott tematikus párhuzamot is mutat a román új hullámmal, annak is egyik nyitóművével, a Lazarescu úr halálával. Ahhoz hasonlóan itt is azt figyelhetjük, ahogy a központi figura fokról fokra elveszíti személyiségét, és egy darab hússá válik környezete szemében, amivel (és nem akivel) foglalkozni kell. Frank földhözragadt passiója eközben olyan hétköznapian nyomorult, hogy még sírni sem lehet rajta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11104