KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fedora

Molnár Gál Péter

Legjobb a címe. Sarah Bernhard-t idézi föl. Mégsem Sardou megfilmesítése és nem is a féllábú tragika életmozija. Ki hát Fedora? Hatalmas napszemüvégben, széles karimájú kalapban (vagy svájci-sapkában), sálakkal, kendőkkel, ellenfényben megjelenő hajdani mozicsillag. Mintha Greta Garbo volna Billy Wilder új filmjének hősnője. S az is. Egy Garbo-reinkarnáció, aki Korfu szigetén kíséretének fogságában vergődik távol az élettől és távol azoktól a régi filmektől, amiknek megcsinálása után Billy Wilder annyi sóhajt ereszt meg, miközben ironizál a „szakállasok” kézikamerás filmjei fölött.

A Garbo-pletykáriumból táplálkozik a Fedora. Valamint Orson Welles Aranypolgárából. Onnan meríti legalábbis dramaturgiáját, cserépinformációkból portrét összeállító türelemjátékát. Olyan messze esik azonban a Fedora az Aranypolgártól, mint Kalifornia Nyugat-Németországtól, ahol Wilder filmje készült.

Wilder vonzódik az álruhás történetekhez, ahol a személyiség bújócskázása tetten érhető (Van, aki forrón szereti, Irma, te édes, Egy, kettő, három, Sherlock Holmes magánélete). Ezt a bécsi ihletésű színésznőregényt azonban kínos nehézkességgel beszéli el, körülményesen teregeti elénk, jóllehet rendezői erényeinek szinte egyetlenje volt mindeddig, hogy ügyes beszélőnek bizonyult, aki ízletesen és jól tagoltan tud elmondani egy érdekes történetet.

A Fedora kínos film egy kiöregedett filmcsillagról, akit Marthe Keller és Hildegard Knef alakít. A kastély, a sztár allűrjei, az alakját körülvevő titokzatosság Billy Wildernek azonban nem ebben a filmjében sikerült, hanem az 1950-ben készült Sunset Bulvardban, ahol Eric von Stroheim, Buster Keaton és Gloria Swanson személyes jelenléte és nimbusza segített megteremteni a letűnt csillagoknak ironikus és romantikus érdekességét.

Mi Fedora családi neve? Talán: Melo. Leánykori, német nevén: Kitsch. (Magyarul: Giccs.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7976