KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A navigátor

Koltai Ágnes

Ez nem Buster Keaton és az ő csodahajója, csak egy ausztrál–új-zélandi misztikus kalandocska. Vincent Ward filmje négy esztendővel ezelőtt készült, Ausztráliában megnyerte az összes lehetséges filmdíjat, s sikerrel járt meg néhány európai fesztivált is. Ez a legtöbb, amit elmondhatunk róla; no meg azt, hogy messze már az ausztrál új hullám dicsősége. Hollywood elszippantotta a legtehetségesebb alkotókat, s lassacskán már csak a jó memóriájú filmtörténészek emlékeznek az ausztrál mozi egyszeri virágzására.

Hollywood egyébként Vincent Wardot is „megvette”, középkori Odisszeiája meghozta számára a filmipar legfontosabb elismerését: jegyzik az amerikai filmtőzsdén.

Ward egy – sci-fi mércével mérve – nehézkes történettel verekedte fel magát az ismeretlenségből. Dühöng a pestisjárvány nem sokkal a százéves háború után; egy kis kelta falu lakói sajátos ötlettel szeretnék elűzni a fekete halált: egy gyermek eszelős látomásának engedve felkerekednek, hogy kitűzzék a maguk eszkábálta keresztet a több mérföldnyi járásra fekvő katedrális csúcsára. A szent erő és az akarat minden pokoli kínt legyőz, még a kegyetlen időt és a történelmet is. Hőseink a kereszttel a mai Új-Zélandban bukkannak fel. Kis híján elüti őket egy eszeveszetten robogó kamion. Hiába, ez a hitehagyott modern világ semmit sem tisztel.

Ha már misztikum, csoda és megannyi filmtrükk: megnéztem volna a keresztre feszített kamiont.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=619