KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fehér törzsfőnök

Nóvé Béla

 

„He’s comin’ back...” – búgja a film kísérődala (Joan Baez fátyolos reminiszcenciája), s csakugyan: a „jó vadember” folyvást visszatér – ha egyebütt nem, a tengerentúli kalandfilmekben, hol úgy látszik, több keresnivalója akad, mint az örök vadászmezőkön, netán egy mai dél-dakotai rezervátumban.

Történetünk két ily nemes vadja: a sziúk sápadt-arcú főnöke, Fehér Ló (Ante Morgan), és fia, Koda, meglehetősen sápatag, verteién figura, aligha ér fel a valódi vagy legendabeli elődökig, kik a romlatlan bennszülött mítoszát Amerikában és a Kontinensen egykor oly nagy népszerűségre emelték. Hőseink szőkék és kék-szeműek, ahogy illik, elszánt igazságkeresők, csakhogy yankee-nek túl „vadak”, sziúnak meg túlságosan is szelídek. így azután – mindkét értelemben – határhelyzetbe kerülnek: a határon próbálnak békebíráskodni fehérek és indiánok ádáz viszályában. A sorozatos erőszak, bosszú, és ellenbosszú azonban – hála Kodának s a vértelen ellenállás doktrínáját magukévá tevő sziú harcosoknak! – mégsem fajul háborúskodásig. Black Hill a béke hóna, a sziúk szabad birodalma marad, s a történet ezen nyájas, elégtételosztó befejezését nem felhőzhetik az egykori tények: Custer ezredes árnya, a tömeges mészárlások, a Little Bighorn-i csata, mely e békebeli idillt csakhamar, s mindörökre szertezúzta... „Nekünk a legenda kell! Mit számít a történet igazsága?” – veti oda hetykén, magabízóan egy másik western, A szenátor újságírója. S ugyan ki vitatná a legenda- és filmgyártó fehérek e diadalmas „igazát”?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5800