KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vadászat a Vörös Októberre

Kovács András Bálint

 

Közepes színvonalú tengeralattjáró-film. A szovjetek első csapást mérő szuper-tengeralattjárójának tisztikara elhatározza, hogy átáll az amerikaiakhoz, nehogy általuk robbantsák ki az új háborút. A baj csak az, hogy az amerikaiak azt hiszik, hogy az oroszok támadnak, az oroszok pedig meg akarják semmisíteni a dezertőr tengeralattjárót. A forgatókönyvnek két feladatot kell megoldania: hogyan jönnek rá az amerikaiak, hogy mit akar az elszabadult hajó, és hogyan mentik ki az oroszok karmai közül. A filmnek elsősorban a második része izgalmas, amikor az egyre inkább szupermenné váló CIA-ügynök, aki ki tudja hogyan, rájön, hogy ezek nem támadnak, hanem dezertálnak, megpróbál eljutni arra a tengeralattjáróra, amelyik viszont ugyancsak zseniális ötlettel rábukkan a hangtalan Vörös Október nyomára, és már éppen szétlőni készül azt.

A filmben túl sokat beszélnek, és hosszához képest túl kevés az akció. A felvételek, a díszletek szépek, csillognak-villognak, bár a produkciónak nyilván nem volt annyi pénze, mint a Csillagok háborújának, úgyhogy viszonylag kevés külső felvételt látunk. Mivel sokat lövöldözni ebben a történetben nem lehet (nukleáris rakétákat hordozó atom-tengeralattjárókról van szó), az ilyen irányú igényeket végülis a jó öreg pisztolypárbaj elégíti ki a CIA-ügynök és az elvetemültén eszmehű, de valószínűbb, hogy KGB-s segédszakács között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4707