KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Selyemgubó

Fáber András

 

A tudományos-fantasztikus művek (irodalomban, filmen) mind kevésbé képesek eleget tenni a műfaj eredeti követelményeinek, vagyis hogy közelesen egyenlő arányban ötvözzék a racionális és irracionális elemeket. Századunk a tudomány kétélű diadalát hozta, s a tudományos optimizmus társadalmi csődjét. Ennek megfelelően a tárgyalt kategóriába tartozó művek mind fantasztikusabbak és mind kevésbé tudományosak.

Öt éve nagy közönségsikert aratott az új-hollywoodi iskola egyik átütő hatású műfaji újítását, a barátságos (jóindulatú) földönkívüliekről szóló Spielberg-mesék (Harmadik típusú találkozások; E. T., stb. ) patronjait tovább variáló interplanetáris folklórprodukció, a Selyemgubó. Most mi is elkerekedő szemmel ámulhatunk a tízezer évvel ezelőtt egyszer már itt járt antareszi expedíció visszatérő tagjainak kalandjain, akik a nagy sietségben, melyet Atlantisz elsüllyedése okozott, húsz társukat embernagyságú selyemgubókhoz hasonlatos burkokban hátrahagyták a tengerben. A négy „idegen” – a feltűnést kerülendő – földi, sőt amerikai bőrt ölt, ám a cselekmény során bebizonyosodik róluk, hogy néhány apróságot (halhatatlanság, kisugárzó életerő, szerelmi szokások) nem számítva belsőleg is erősen hasonlítanak arra az ideálképre, amely az átlagamerikaiakban önmagukról él (keményöklű, de becsületes, érző szívű...).

A filmtől nem vitatható el némi jóindulatú humor, amellyel a tengerparti St. Petersburg városkájában található aggok háza rejtélyesen „visszafiatalodó” lakóit ábrázolja, s tagadhatatlanul pozitív irányban befolyásolja a nyugati ember ellenségképét.

Ma legjobb esetben ilyen a tömegkulturális filmipar – valaha tán több köze volt a művészethez. Pillanatnyilag az igazi művészet báb-állapotban várja a jobb idők eljövetelét. Tán nem kell tízezer évet várni rá, mint az antaresziekre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4032