KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mary Reilly

Takács Ferenc

Stephen Frears ezúttal is azon fáradozik, amely eddigi filmjeit markánsan jellemezte: auteur-tudatosságú rendezőként igyekszik értelmes és tartalmas egyezségre jutni avval a művészeti formával, amelynek lényegéhez szerinte hozzátartozik a népszerűség és a közvetlen élvezhetőség. Ebben a filmjében például pop-mítoszt választott kiindulópontként, a doppelgänger-téma ezoterikus és populáris tájakon egyaránt termékenynek bizonyult modern ősképét, a kiváló skót regényíró, Robert Louis Stevenson 1886-os keltezésű Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ját, pontosabban a történet egy újabb keletű regény-variánsát, amelyből a neves, bár nálunk csupán futólag ismert angol drámaíró, Christopher Hampton írt számára forgatókönyvet.

Mélypszichológiai entellektüel-parabola és tömegfogyasztói vérfagylalás talányos és hatásos ötvözete a végeredmény. Dr. Jekyll (=Mr. Hyde), illetve Mr. Hyde (=Dr. Jekyll) történetét Mary Reilly szemével nézzük végig, s vele, a Jekyll-házban szolgáló, rettenetes gyermekkorú, szegény és megalázott ír cselédlánnyal borzongjuk végig a történteket; s ő – pontosabban az ő szeretete (talán szánalma csupán?) – az, amely átsegíti a halálba a hasadt énű (és testű) duplaember-szörnyeteget. Klausztrofóbikus architektúrájú helyszíneken, ködös és homályos edinburgh-i falak között pereg le a rémtörténet; folyik a vér és borzongató filozófiai üzenetét küldi a lenyúzott és feltrancsírozott hős, az emberi és állati test. A kékesszürke képeket mindvégig sugallatosan visszafogott, halk zene kíséri, a borzongatás tökéletes, a színészek némi nagyon is helyénvaló rémoperai pátosszal játsszák el a múltszázadi figurákat, a ritmus hibátlan, nincs egyetlen felesleges képkocka a filmben. Frears a maga méltányolandó és tiszteletre méltó programjának újabb jeles darabját alkotta meg benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=293