KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A gyilkosság filozófiája

Kovács Patrik

Spinning Man – amerikai–ír–svéd, 2018. Rendezte: Simon Kaijser. Szereplők: Guy Pearce, Pierce Brosnan, Minnie Driver. Forgalmazó: Bontonfilm. 100 perc.

 

Nincs a thrillernek ősibb toposza, mint a gyilkosság gyanújába keveredett hős, kinek a bűnügyhöz való viszonya csupán a cselekmény zárlatában tisztázódik. Hozzáadott érték nélkül is lehet e karaktertípus köré történetet szőni, csak nem érdemes. Minden bizonnyal tudta ezt A gyilkosság filozófiája alkotógárdája is, mégis a kényelmes utat választották. Filmjük hőse, a szürke kisvárosi családapa (Guy Pearce) filozófiát oktat a helyi egyetemen, és amikor rejtélyes körülmények között eltűnik egy ifjú diáklány, a gyanú hamar a szenvedélyes nőfaló hírében álló férfire terelődik. Nemcsak felesége és gyermekei hidegülnek el tőle, de egy makacs és furfangos nyomozóval (Pierce Brosnan) is pszichológiai hadviselésbe bocsátkozik.

A televízióból érkezett Simon Kaijser nehezen veti meg lábát a nagyjátékfilmes porondon: A gyilkosság filozófiája nemcsak koncepciójában avíttas, de kivitelezése is gyermekbetegségektől szenved. Pedig Kaijser nagyszerűen indítja moziját: az első negyedóra vizualitásában és cselekménybonyolításában egyaránt roppant ígéretes. Ezután viszont A gyilkosság filozófiája meredek ívű mélyrepülésbe kezd, mely részint annak tudható be, hogy a rendező a feszültségteremtésben egyetlen vörös heringre támaszkodik, de bárki – minimális műfajismeret birtokában is – keresztülláthat a fordulatokon. Másfelől a forgatókönyv a legnagyobb zsánerközhelyek katalógusa, a dialógusok sokszor silányak (eszünkbe sem jutna, hogy regényadaptációt látunk), és a bűnproblematika is lényegileg alakul át az utolsó egyharmadban, ugyanis egyre inkább az erkölcsi vétkekre helyeződik a súlypont. A gyilkosság filozófiája így végül csupán hatásmechanizmusában emlékeztet a virtigli thrillerekre, tematikailag sokkal inkább házastársi (melo)dráma, de annak is kevésbé míves válfajához csatlakozik.

Azonban a kékes-szürkés színekben pácolt, hűvös képek ragyogóan szolgálják az atmoszférát, a kopottas tárgyi miliő pedig a kilencvenes évek iránti nosztalgiát ébreszti fel. Brosnan fegyelmezetten játszik, végig higgadt erőt sugároz, Pearce viszont alkatilag nem alkalmas a szerepére: inkább tűnik bájgúnár tesiszakosnak, mint lélekbúvárkodó filozófiatanárnak. Egészében A gyilkosság filozófiája kellemesen jellegtelen, tét nélküli, agyat és szívet kímélő szombat délutáni kikapcsolódás.

Extrák: Kimaradt jelenetek, A kulisszák mögött.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13873