DVDMirkaPápai Zsolt
Mirka
– olasz–francia–spanyol, 2000. Rendezte: Rachid Benhadj. Szereplők: Gérard
Depardieu, Vanessa Redgrave, Barbora Bobulova. Forgalmazó: Independent. 113
perc.
Hinnénk,
a mozi története immáron olyan hosszú, hogy friss témákat aligha várhatunk
tőle, a rendezők jobb híján és jobbára a régieket mondják újra. A mozi – vagy
inkább az élet – azonban rendre rácáfol erre. Az algériai születésű Rachid
Benhadj olasz–francia–spanyol koprodukcióban az ezredfordulón forgatott
munkáját másfél évtized alatt sajnálatosan kirostálta a filmemlékezet, pedig
fontos és súlyos problémáról impresszíven, sőt: újszerűen beszél.
A Mirka címszereplője tízéves, árva
kisfiú, aki a vele végtelenül ellenséges, ágasbogas világban próbálja
megtalálni édesanyját. Első pillantásra látható, hogy „idegen” a hegyvidéki
falucskában: fekete, göndör hajával és kerek formáival tökéletesen kilóg a
szőkehajúak és egyszálbélűek környezetéből. Az őslakosok azonban nem csak a
külleme miatt, hanem mindenekelőtt a múltja miatt gyűlölik. A kisfiú a puszta
létével sebeket tép fel: Mirka ugyanis háborús viszonyok között erőszakban
fogant gyermek, ráadásul nem afféle pillanat szülte erőszaké.
A
film a háborúkban gyakran ipari léptékű nemi merényletek nyomán keletkező
traumákról szól, de nem egészen úgy, ahogy ezt a témát előtte vagy utána látni
lehetett, Klimov Jöjj és lásd!-jától
Anne Fontaine egészen friss Ártatlanokjáig.
A rendező ugyanis nem egyszerűen a katonák ösztön- és aljaemberi késztetéseiről,
illetve a primitív vágyaik „spontán” kiélése nyomán születő háborús
rémtettekről beszél. A Mirka
középpontjában az etnikai tisztogatás speciális válfaja, a – leírni is szörnyű
– „fajgyalázás” céljából elkövetett, a legyőzött etnikumot „genetikailag”
meggyengíteni kívánó, szisztematizált nemi erőszak áll, az a barbár gyakorlat
és végzetesen korcs gondolkozás, amelynek célja tehát a „genetikai uralom”
megalapozása a legyőzöttek felett. Benhadj munkájának témája unikális, mert
hiába hallunk rendre új és újabb hasonló esetekről, játékfilmben ez a probléma
a Mirkáig nemigen artikulálódott.
Ha
úgy vélnénk, hogy az etnikai tisztogatás gondolatának eme speciális változata
csak a harmadik világban honos, akkor tévedünk, a kilencvenes években – a
balkáni pokolban – ugyanis a közvetlen szomszédságunkban is megjelent. A Mirka fő ihletője a boszniai genocídium
volt, viszont a rendező végig ügyelt rá, hogy filmje megmaradjon általános
olvasatúnak, és minden konkrét információt visszatart a terrort elkövető
katonák származásáról, vagy a vidékről, ahol a cselekmény játszódik. Napjaink
egyik legzseniálisabb operatőrével, Vittorio Storaróval vállvetve Benhadj
különös, már-már mitológiai tájat teremt a csodás dél-tiroli vidékből, továbbá gondot
fordít rá, hogy a figurák is megmaradjanak absztrakcióknak. Munkájának műfaji
szempontból a legközelebbi rokonai nem is annyira a hasonló tematikájú filmek, mint
inkább a középkori moralitásjáték, a gesta, a tündérmese, nem csak azért, mert
a világ allegóriájaként értelmezendő, elvonatkoztatott térben játszódik a
cselekmény, hanem azért is, mert ezeknek a műfajoknak a fő ismérve az autonóm
személyiségek helyett különböző erkölcsi minőségeket, erőket képviselő alakok
szerepeltetése. A rendező zsúfolásig tölti átvitt tartalmakkal és értelmekkel a
filmjét: az álnok és áruló vőlegény a maszkokról tart előadást; a gyilkos
határhelyzetben bukdácsoló kisfiú, Mirka neve szláv eredetű női nevet idéz, de a gyermek
határhelyzet-létet nyomatékosítja az is, hogy egy hibrid madarat szeret
rajongásig. Utóbbit a titokzatos Strixtől, a madárembertől (Gérard Depardieu)
kapja ajándékba, akinek a figurája valamennyi közül talán a legrétegzettebb,
legösszetettebb (elég csak arra utalni, hogy a ‘strix’ a bagolyfélék családjába
tartozó egyik nem, a bagoly pedig nemcsak a bölcsesség jelképe, és a titkok
tudója, de éjszakai állát lévén, az alvilággal is kapcsolatban áll).
A Mirka minden erényével együtt sem
tökéletes film. A szimbólumok tömege néhol elnehezíti, itt-ott keresett
dialógusokkal él, illetve a cselekményvezetése is – kivált a játékidő első
felében – akadozik. Mégis érdemes a figyelemre, és nem csak húsbavágó és
originális témája, de megformáltsága, míves kivitelezése miatt is.
Extrák:
Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 4 átlag: 8.75 |
 |
|
