KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/október
• Csantavéri Júlia: „Álom valamiről” Pasolini filmköltészete
• Kovács András Bálint: Vonyakszanak Beszélgetés Jeles Andrással
• Lengyel László: Ország-világ legyen hazánk Sír az út előttem
• Bikácsy Gergely: Holott Kárhozat
• Báron György: A harmadik Hanussen
• Schubert Gusztáv: Dzsungelmozi Civilizációk között
• Ágh Attila: Jövőképek és képtelen jövők A modern világ torzképe a 80-as évek filmjeiben
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A falurosszák Karlovy Vary

• Koltai Ágnes: A szerelem mártírja A papa szolgálati útra ment
• Barna Imre: Régi Új Undokak Rocky Horror Picture Show
• Hirsch Tibor: Pasztellszínek fesztiválja A Kecskeméti Animációs Filmszemléről
• Eszéki Erzsébet: Fából vaskarika? Kovásznai György furcsa világa
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 2.
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A kis szemtanú
• Hegyi Gyula: Jó reggelt, Babilónia!
• Nagy Zsolt: Camorra
• Sajóhelyi Gábor: Sztrájktól megbénítva
• Torma Tamás: Tuti dolog
• Torma Tamás: Légy bátor és erős!
• Gelencsér Gábor: Kamaszok a háborúban
• Gáti Péter: A rekord
• Zsenits Györgyi: A buharai festő
KRÓNIKA
• N. N.: Filmévkönyv
• Ábrán : Aleksander Jackiewicz

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sült, zöld paradicsom

Nagy Gergely

Ismered a mesét az osztrigákról? Nem? Valahogy így szól: sok millió egyforma osztriga élt a tengerben, ám Isten egy nap kiválasztott közülük egyet. „Más leszel!” – mondta s beléhelyezett egy porszemet..

A filmen egy kövérkés nő, olyan mint én, házasságban él, olyanban, mint én, minden szentsége a táplálkozás, ostyája a csokoládés keksz, úgy, mint nekem. Összetalálkozik egy idős hölggyel, aki mesél neki. Régi históriákat nagyszerű fiatalemberekről, lányokról, tettekről. A Hagyomány egy ágyon ül az Öregek Otthonában Alabamában. S a kövérkés nőnek jelt ad a „porszem”: létezem! Változtass igazgyönggyé! S a kövérkés nő más lesz. Nem is más: önmaga végre.

Ne felejtsd el, ez csak egy film. Vannak benne kalandok és viccek, hogy a moralitás ne legyen szájbarágós. A gonoszok látszólag mennybe mennek, a hősök látszólag elbuknak. De a fontos történetek Istenről és az osztrigákról, a vadkacsákról és a befagyott tóról újra és újra elmondatnak, hogy én, az osztriga keressem magamban a „porszemet”.

Az idős hölgy nem él örökké. De ha Isten bezár egy kaput, megnyit egy másikat...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=585