KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/október
• Csantavéri Júlia: „Álom valamiről” Pasolini filmköltészete
• Kovács András Bálint: Vonyakszanak Beszélgetés Jeles Andrással
• Lengyel László: Ország-világ legyen hazánk Sír az út előttem
• Bikácsy Gergely: Holott Kárhozat
• Báron György: A harmadik Hanussen
• Schubert Gusztáv: Dzsungelmozi Civilizációk között
• Ágh Attila: Jövőképek és képtelen jövők A modern világ torzképe a 80-as évek filmjeiben
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A falurosszák Karlovy Vary

• Koltai Ágnes: A szerelem mártírja A papa szolgálati útra ment
• Barna Imre: Régi Új Undokak Rocky Horror Picture Show
• Hirsch Tibor: Pasztellszínek fesztiválja A Kecskeméti Animációs Filmszemléről
• Eszéki Erzsébet: Fából vaskarika? Kovásznai György furcsa világa
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 2.
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A kis szemtanú
• Hegyi Gyula: Jó reggelt, Babilónia!
• Nagy Zsolt: Camorra
• Sajóhelyi Gábor: Sztrájktól megbénítva
• Torma Tamás: Tuti dolog
• Torma Tamás: Légy bátor és erős!
• Gelencsér Gábor: Kamaszok a háborúban
• Gáti Péter: A rekord
• Zsenits Györgyi: A buharai festő
KRÓNIKA
• N. N.: Filmévkönyv
• Ábrán : Aleksander Jackiewicz

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Féktelenül

Kovács Ágnes

 

„Ne siess, kedves. A sorsod úgyis meg van írva!” – hangzik el többször is a filmben. Ez a slágerszöveg akár egy Chandler-regény hangulatába is beleillene. Igen, krimit látunk. És van is benne minden, ami krimibe kell: könnyűvérű leány, gazdag tudóspapával, frissen szabadult, mindenre elszánt gengszterek, akik autók elkötésével foglalkoznak legszívesebben. Lecsúszott, tehetségtelen tanítvány, aki reménytelenül szerelmes a professzor lányába. Természetesen vannak pozitív szereplők is: alapvetően becsületes, ám befolyásolható fiú, aki a banda markába kerül, szép, fiatal rendőrnő, aki a fiú fogadott nővére, valamint a fiatal, markáns arcú, kék szemű nyomozó. A rendőrnő és a nyomozó „véletlenül” kollégák és „véletlenül” szerelmesek egymásba. Nekik kell üldözniük a bűnözők közé keveredett rokon fiút. A jók és a rosszak, mint afféle tíz kicsi néger a film első percétől kezdve nem tudnak megszabadulni egymástól – pedig csak egy „hecc” hozza őket össze.

A cselekmény is krimibe illő: autós üldözés, nővetkőztetés a sötét erdőben, zsarolás késsel, levéllel, pénz, fekete diplomatatáska. S persze a gyilkos fegyver, amely kimerevített képen lövelli lángvörös tüzet az éppen jó útra térni készülő áldozatra... Csak az a kár, hogy a pisztoly is „véletlenül” került a gyilkos kezébe. Végül kiderül, hogy a gengszterek is amúgy véletlenül keverednek bele a gyilkosságba. Persze ezek a rosszéletűek félelmetes külsejük ellenére sem a Vörös kányafa alvilági figurái.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5710