KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/október
• Csantavéri Júlia: „Álom valamiről” Pasolini filmköltészete
• Kovács András Bálint: Vonyakszanak Beszélgetés Jeles Andrással
• Lengyel László: Ország-világ legyen hazánk Sír az út előttem
• Bikácsy Gergely: Holott Kárhozat
• Báron György: A harmadik Hanussen
• Schubert Gusztáv: Dzsungelmozi Civilizációk között
• Ágh Attila: Jövőképek és képtelen jövők A modern világ torzképe a 80-as évek filmjeiben
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A falurosszák Karlovy Vary

• Koltai Ágnes: A szerelem mártírja A papa szolgálati útra ment
• Barna Imre: Régi Új Undokak Rocky Horror Picture Show
• Hirsch Tibor: Pasztellszínek fesztiválja A Kecskeméti Animációs Filmszemléről
• Eszéki Erzsébet: Fából vaskarika? Kovásznai György furcsa világa
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 2.
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A kis szemtanú
• Hegyi Gyula: Jó reggelt, Babilónia!
• Nagy Zsolt: Camorra
• Sajóhelyi Gábor: Sztrájktól megbénítva
• Torma Tamás: Tuti dolog
• Torma Tamás: Légy bátor és erős!
• Gelencsér Gábor: Kamaszok a háborúban
• Gáti Péter: A rekord
• Zsenits Györgyi: A buharai festő
KRÓNIKA
• N. N.: Filmévkönyv
• Ábrán : Aleksander Jackiewicz

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elfelejtett dallam, fuvolára

Kovács András Bálint

 

Sokféle társadalmi szituációt jelképezett már szerelem a művészetben, nem csoda, ha Rjazanov új kádernyúzó értelmiségi filmjében a peresztrojka konfliktusai jelennek meg a szerelem rózsaszínű köntösében. A film részben társadalmi bohózat, amelyet nálunk Bacsó Péter szokott csinálni, részben kutyaközönséges szerelmi háromszög-történet, mégpedig a régivágásúból: hivatali főnök, plusz alá beosztott kis ápolónő, kontra társadalmi rangot reprezentáló, hatalmas apóst jelentő feleség. A rádióból közben – mutatis mutandis, akárcsak egy későkádárkori merész magyar történelmi rémfilmben – állandóan szól a peresztrojka, hogy el ne felejtsük, politikai jelentésű szerelmi történetről van szó. Hősünk határozatlan alak, amolyan gyenge szem a fejlődés kerékkötőinek erős láncában, aki engedne is a glásznosztynak, meg félti is tőle a kenyerét. Ám a szerelem erős úr, és szegény bürokratánk, nem tudván választani felesége és szeretője, hivatali rangja és lelkiismerete között szívinfarktust kap, és már-már meghalna, ha nem lehelné rá életadó csókját Lida Peresztorkovna, hogy elkárhozott szerelmét visszahozza az utolsó ítéletre várók szomorú gyülekezetéből, ahová a film a szó szoros értelmében el is kíséri.

Rjazanov igazi kurzusfilmet készített, néhány szürrealisztikus látomásbetéttel, amelyek kifejezetten érdekessé, mi több, realistává is tehették volna a filmet, ha nem volnának csupán illusztratívak és primitíven ironikusak. Így a film pusztán illusztrációja egy sablonszerű társadalmi képletnek, melynek hallatán az értelmiség éljenez, Gorbi jóindulatúan bólogat, a káderhad az öklét rágja és revolveréhez kap. „Habár fölül a gálya /S alul a víznek árja/ De közbül a káderek /Na, akkor ki az úr?”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5496