KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/október
• Csantavéri Júlia: „Álom valamiről” Pasolini filmköltészete
• Kovács András Bálint: Vonyakszanak Beszélgetés Jeles Andrással
• Lengyel László: Ország-világ legyen hazánk Sír az út előttem
• Bikácsy Gergely: Holott Kárhozat
• Báron György: A harmadik Hanussen
• Schubert Gusztáv: Dzsungelmozi Civilizációk között
• Ágh Attila: Jövőképek és képtelen jövők A modern világ torzképe a 80-as évek filmjeiben
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A falurosszák Karlovy Vary

• Koltai Ágnes: A szerelem mártírja A papa szolgálati útra ment
• Barna Imre: Régi Új Undokak Rocky Horror Picture Show
• Hirsch Tibor: Pasztellszínek fesztiválja A Kecskeméti Animációs Filmszemléről
• Eszéki Erzsébet: Fából vaskarika? Kovásznai György furcsa világa
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 2.
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A kis szemtanú
• Hegyi Gyula: Jó reggelt, Babilónia!
• Nagy Zsolt: Camorra
• Sajóhelyi Gábor: Sztrájktól megbénítva
• Torma Tamás: Tuti dolog
• Torma Tamás: Légy bátor és erős!
• Gelencsér Gábor: Kamaszok a háborúban
• Gáti Péter: A rekord
• Zsenits Györgyi: A buharai festő
KRÓNIKA
• N. N.: Filmévkönyv
• Ábrán : Aleksander Jackiewicz

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ismeretlen föld

Baski Sándor

Tambien la lluvia – spanyol-perui, 2010. Rendezte: Icíar Bollaín. Írta: Paul Laverty. Kép: Alex Catalan. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Gael García Bernal (Sebastian), Luis Tosar (Costa), Karra Elejalde (Antón), Cassandra Ciangherotti (Maria). Gyártó: Morena Films / Vaca Films / Mandarin Cinema. Forgalmazó: Cirko Film - Másképp Alapítvány. Feliratos. 103 perc.

Az ezredfordulón lezajlott bolíviai vízprivatizáció a „neoliberalizmus” kártékonyságának szimbólumaként vonult be a köztudatba, köszönhetõen többek közt Florian Opitz dokumentumfilmjének (A nagy kiárusítás). A téma már játékfilmben is felbukkant James Bond ellenfeleinek a Quantum csendjében éppen a bolíviai vízkészletre fájt a foguk –, de a cselekmény középpontjába most került elõször. Hogy az ötlet Paul Laverty-nek jutott eszébe, a legkevésbé sem meglepõ: Ken Loach állandó forgatókönyvíróját szinte kizárólag az olyan történetek izgatják, ahol a kisember forradalmi hevülettel feszül neki az elnyomó politikai hatalomnak vagy gazdasági szervezetnek.

A végeredmény ennek megfelelõen ritkán nélkülözi a didaxist, és ez alól a spanyol gyártásban készült Ismeretlen föld sem kivétel, de Laverty ezúttal beleírt egy izgalmas metacsavart is a történetbe. Filmjének elsõdleges fõszereplõi nem Cochabamba városának lakói, akik utcai csatározásokig fajuló tüntetéseken tiltakoznak a kaliforniai székhelyû privatizátor cég ténykedése ellen, hanem azok a spanyol filmesek, akik itt forgatnak a térségben, kihasználva a nevetségesen olcsó helyi munkaerõt. A téma az Újvilág meghódítása, fõszerepben Kolombusszal, aki ebben a verzióban nem dicsõséges konkvisztádor, hanem vérengzõ imperialista. A nyilvánvaló áthallások ellenére a filmbéli rendezõnek (Gael García Bernal) nem tûnik fel az 500 évvel korábbi és a jelenlegi kolonizáció közti párhuzam, különben megértené, hogy az egyik helybéli, amatõr színésze miért áll a tüntetések élére. Producere, aki még nála is érzéketlenebbnek mutatkozik, a fináléban mégis elkötelezi magát az indiánok mellett, de ez a lélektani fordulat ugyanúgy megalapozatlan, mint a legutóbbi, Laverty által írt Loach-film (Halál sugárút) hasonló megoldása. Dráma helyett az Ismeretlen föld így inkább szatíraként mûködik: azoknak a filmeseknek tart tükröt, akik a szociális érzékenységet is csak fikcióként tudják elképzelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10781