KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bad Boys

Nánay Bence

Szokványos, unásig ismert kriminek indul a film. A maffia megszerzi a rendőrség raktárában megsemmisítésre váró kábítószert, túszokat szednek, két rendőr rájuk talál, leszámolás.

Valljuk be, ez a történet nem hat az újdonság erejével. Ilyesmivel már nem nagyon lehet becsalogatni a nézőt a moziba. Bármilyen izgalmas akciójelenetekkel kápráztat el a rendező, ez önmagában már nem elég. Nem eladható.

A Bad boys azonban mégsem szokványos krimi, és a legkevésbé sem unalmas. Ugyanis a két rendőr egyáltalán nem hasonlít egy átlagos akciófilm hőseihez. Épp ellenkezőleg.

Egyikük (Martin Lawrence) tipikus papucsférj, három gyerekkel, elálló fülekkel és jó adag kisebbrendűségi komplexussal. A másik (Will Smith) már inkább megközelíti az akcióhős típusát: sok pénze van, ragadnak rá a nők, de ő meg rettenetesen hiú és betegesen öntelt.

Mind a ketten nagyon szeretnének hasonlítani egy igazi akcióhősre. És éppen ez a legszórakoztatóbb a filmben, ahogy a két rendőr megpróbálja utánozni azokat a gesztusokat, azt a hanghordozást, amit a moziban vagy a tévében a nagyoktól láttak. Ettől persze csak még nevetségesebb lesz minden egyes mozdulatuk.

Őszintén szólva én a film végére sem tudtam eldönteni, hogy akciófilm vagy akciófilm-paródia az, amit nézek. Valószínűleg mind a kettő, egyben. Most ez a divat. Two in one.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=913