KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alvilági játékok

Vízer Balázs

Lucky Number Slevin – amerkai, 2006. Rendezte: Paul McGuigan. Írta: Jason Smilovic. Kép: Peter Sova. Zene: Joshua Ralph. Szereplők: Josh Hartnett (Slevin), Stanley Tucci (Brikowski), Ben Kingsley (Rabbi), Bruce Willis (Mr. Goodkat), Morgan Freeman (Főnök), Lucy Liu (Lindsay). Gyártó: FilmEngine. Forgalmazó: Intersonic. Feliratos. 109 perc.

 

Az egyik legveretesebb hollywoodi filmzsáner, a gengszterfilm évtizedek óta válságban van – hiszen az igazi gengszterek sem rohangálnak már az utcán géppisztollyal, elüzletiesedett a szakma, nagyvállalati logika mentén dolgoznak a nagyfőnökök. A régi minták kiüresedtek, aki mégis ilyen filmet készít, annak muszáj valami újat felmutatnia.

Van, aki az időben halad visszafelé, mint Scorsese a New York bandáiban, van, aki a maffiozóknak ad emberibb arcot (Fedőneve: Donnie Brasco, A kárhozat útja), és van, aki új filmes formanyelvet húz a műfajra, mint Tarantino, Guy Ritchie vagy Bryan Singer a Közönséges bűnözőkkel. Az Alvilági játékok klasszikus példa az új típusú formai bűvészkedésre, csak az eredetiség hiányzik belőle. Paul McGuigan – aki már rendezett egy ütős gengszterfilmet, a Gengszterek gengszterét – sokat kölcsönöz mind Tarantinótól, mind Ritchie-től és Singertől, de némi Hitchcock-utánérzéstől sem riad vissza. A kiindulópont is a mestert idézi: egy átlagos fiatal srác, Slevin egy peches nap után egyik haverja lakásába érkezik, ám a hamarosan befutó nehézfiúk hősünket veszik elő a barátja tartozásai miatt. Kiderül, hogy a fickó két rivális főnöknek is tartozik, és mindkettő komoly szívességeket vár el cserében, így Slevin a tűzről pattant szomszédlánnyal együtt próbálja a szálakat kibogozni, miközben az egyre véresebb események baljós végkifejletet ígérnek.

McGuigan klasszikus sablonokkal és talán túl ügyesen összerakott történettel dolgozik, miközben nem győz elégszer kikacsintani ránk, a parádés nevekből – Bruce Willis, Morgan Freeman, Ben Kingsley és a meglepően jó Josh Hartnett – összerakott szereplőgárdát pedig olyan zavaróan trendi díszletek között mozgatja, hogy az már fáj. Hiába, még egy film sem lehet egyszerre okos és szép!

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8815