KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bonbon, a kutya

Vajda Judit

Ne tévesszen meg senkit a bájos cím: a Bonbon, a kutya nem kiskutyás ifjúsági film a Bogáncs vagy a Lassie hazatér nyomdokain. A címszereplő ugyanis argentin dog, egy igazi harci eb. Kis unokahúgunk érdeklődése helyett tehát egy egészen más célcsoportnak készült a film – ám ez nem a kutyatenyésztőké vagy a kutyaviadalok közönségéé, hanem az egyszerű, kisrealista filmek kedvelőié.

Carlos Sorin műve sokáig nem csak a címével téveszt meg: a főhős, Juan Villegas (akit nem mellesleg Juan Villegas játszik) állástalan szerelő, kézzel faragott kések árusításával próbálja fenntartani magát – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Elkeseredésében még egy állásközvetítőt is felkeres; a film azonban ezután nem a társadalmi drámák vonalát követi, hanem egészen más útra tér. Hősünk egy kisszerű, de kedves kalandját meséli el, melyet a fent említett ebnek köszönhet. A férfi egy tenyésztő özvegyétől kapja ajándékba a törzskönyvezett, fajtatiszta állatot. Amikor a sors összehozza egy kutyaszakértővel, úgy tűnik, az álmok és lehetőségek kapuja tárul fel előtte, és nagy elánnal veti bele magát a kutyakiállítások világába.

A kamera imbolygó mozgása azonban éppen annyira bizonytalan, mint hősünk, aki itt áll 52 évesen, munka nélkül, egy ronda nagy kutyával, és nem tudja még, mi lesz vele. Ezt egyébként a néző sem fogja megtudni: apró álmok és még apróbb győzelmek – mindössze ennyit látunk, és ez bőven elég.

A Bonbon, a kutya újabb darab azon remek dokumentarista játékfilmek (A pityergő teve története, Zuhanás a csöndbe) sorában, melyek az utóbbi időben érkeztek hozzánk. Újabb kisrealista munka, ahol ezúttal az argentin valóság egy darabjával szembesülhetünk – és végül még egy soványka kis happy endet is kapunk.

 

Bonbon, a kutya

El perro – argentin-spanyol, 2004. Rendezte: Carlos Sorin. Írta: Santiago Calori, Salvador Roselli, Carlos Sorin. Kép: Hugo Colace. Zene: Nicolas Sorin. Szereplők: Juan Villegas (Juan „Coco” Villegas), Walter Donado (Walter), Rosa Valsecchi (Susana), Mariela Diaz (Coco lánya), Claudina Fazzini (Claudina), Micol Estévez (Graciela). Gyártó: Romikin – Guacamole. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 97 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8209