KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jack, a villám

Sneé Péter

Paul Hogan, a mű címszereplője és írója félt, hogy kiuzsorázott ausztrál akcentusa nem érvényesül majd kellőképpen a helybéli kollégák szózivatarában, ezért néma társat kerített maga mellé. Jóllehet Ben (Cuba Gooding Jr.) testbeszéde, illetve grimaszai felettébb kifejezőek, egy westernt végigmutogatni, sőt, uram bocsá’ végiginzertezni szerencsétlen ötlet. Ismerjük a verbalitás jelentőségét: más volna a világ és a mozi nélküle. (Még a Kopársziget csöndje is zajunktól beszédes.)

Egy kis csapat értelmiségi, a posztmodern generáció kedvelt társasjátékából nehéz kasszasikert csinálni. Hogy mi a nyelvi kapcsolatteremtés szerepe, és hogy szó nélkül el lehet-e a film, nem oly kalandos téma, amit egy New York-i társalgási vígjáték szófordulataival kellene enyhíteni. Hiába veszi elő a klasszikus toposzokat leltár szerint rendre, figurái anakronisztikussá válnak, a világuk meg hihetetlenné.

Jack, a villámkezű, sokat olvas és fecseg. A sajtón mérgelődik, félti a reputációját, és a legkevésbé sem hasonlít ama kemény férfiakra, akik állítólag a Nyugatot birtokba vették. Antikős tehát, orcánkra ütött. Története pedig egy kifakult nevelődési-, vagy kópéregényre emlékeztet inkább, mintsem a jó mozira. Minek nézzük akkor, magunkat csodáljuk benne?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=780