KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem szieszta idején

Létay Vera

A sötét és élveteg komédiának szánt mű rendezője, Jorge Grau Erosz és Buñuel szelleméhez fohászkodott pártfogásért. Az istenek azonban süketek és némák maradtak. Akit pedig nem óvnak az istenek, ne kísértse a szélsőségeket, járjon csak az út közepén. Ellenkező esetben a végeredmény, mint ebben a filmben: sűrű érzékiség helyett ízetlen kamaszkodás, abszurd helyett kínos sületlenség, társadalmi szatíra helyett torz lelkek panoptikuma.

Az eldugott kis spanyol faluban a férfiak éretlenek, perverzek és impotensek, erre szórakozásaikból következtethetünk. Amelyik kutya ugat, az nem harap, s így érthető, ha asszonyaik lázba jönnek, amikor a tévészerelőről híre járja, hogy ő nem csak ugat. A tévékészülékek sorra elromlanak, s a hosszú szerelmi adásszünet után igazi élőműsor következik. Minden nő élvezheti.

Igazi mély érzelmek azonban nem az audiovizuális kultúra bűvkörében születnek, hanem a természet lágy ölén, ahol a pásztor és választott kecskéje a testi és lelki szerelem ódon harmóniáját lelik fel. A cinikus, irigy férfiak nem nyughatnak ennyi boldogság láttán, vacsorára hívják a gyanútlan vőlegényt, s közösen elfogyasztják a zsenge menyasszonyt. Hasonló sorsra jut a szerelmi szolgáltatásban megfáradt tévészerelő – ő is a tányéron végzi. A felszarvazott férjek megfőzve, megfűszerezve feltálalják mit sem sejtő feleségeiknek. Az a mienk, amit megeszünk. Ez aztán a fűszeres komédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7764