KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A legyek ura

Koltai Ágnes

Kommandós egyenruha és nindzsa-kard – aligha álmodott erről William Golding, midőn megírta az angol úrigyerekek elállatiasodásának történetét. Pedig Harry Hook, A legyek ura újbóli megfilmesítője (Peter Brook után ez nem is olyan egyszerű feladat!) ad a látszatokra: a főcímen az írót Sir William Goldingként tünteti fel. Szép dolog a méltóságok tisztelete, kiváltképp abban az országban, ahol oly sok van, de legalább ilyen üdvös volna az alkotás megbecsülése is.

Hook aktualizálta Golding regényét és Brook jó húsz évvel ezelőtti adaptációját, s abban a filmvér-özönben, ami itt bugyborékol köröttünk, nem is feltűnően agresszív az ő látomása. Az újkor új meséjébe talán még a sötétben foszforeszkáló nindzsa-kard és a gyerekekért küldött helikopter is beleillik, végtére is a huszadik század végén mégsem jöhet egy ódon gőzös a tucatnyi megvadult Maugliért. Ebbe a hétvégi szalonszáműzetésbe egy valaki nem illik: Röfi. A kövér bölcs, a gyenge áldozat, aki nem tud vadászni és terhet cipelni, fára mászni meg végképp, de ismeri a tűzgyújtás és a barátság titkát. Amikor az újbarbárok agyonsújtják a pufók tudort, nem saját múltjukat, tradícióikat és reményeiket ölik meg, hanem azt az akadékoskodó szörnyeteget, aki zavarja őket a civilizációból való kivonulásban.

Harry Hook látványos, élvezetes filmet forgatott A legyek urából, de ha valakinek netán emiatt kedve támad elolvasni Golding regényét, meg se próbálja összevetni vele. Azt hiszem a művészet kiterjedt családjára is érvényes, hogy a mésalliance-ról illik mélyen hallgatni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4221