KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mélyvíz

Varró Attila

 

Az Elisabeth Sanxay Holding név első pillantásra egy hongkongi vegyesvállalathoz is tartozhatna, valójában azonban az Egyesült Államok egyik legkitűnőbb női bűnügyi íróját takarja, akinek 40-es években készült regényeit többek között Raymond Chandler és Patricia Highsmith is igen nagyra becsülte. A jellegzetesen noir-témákra szakosodott szerzőnő művei sajnálatos módon kevésbé bizonyultak vonzó alapanyagnak a filmvilág számára, mint a Marlowe-esetek vagy a tehetséges Mr. Ripley történetei: egyetlen jelentős moziadaptációja az 1947-es Blank Wall (Üres fal) alapján készült Óvatlan pillanat, amelyet Max Ophüls rendezett rövid hollywoodi tartózkodása kevésbé szerencsés közjátékaként. A sötét, klausztrofób thrillerből a francia rendező saját szájízéhez igazítva pasztell-tónusú melodrámát forgatott, amelynek láttán csak sajnálkozhat a néző, hogy a filmmogul Selznick Holding helyett a jóval érdektelenebb Daphne du Mauriert választotta Hitchcock amerikai bemutatkozásához.

Annál nagyobb szerencse, hogy az ezredfordulós újrafeldolgozás a Highsmith-filmtervük kudarca után hasonló tapintású alapanyagra vadászó McGehee-Siegel alkotópároshoz került. A Varrat remekbeszabott neo-noirjával debütáló duó kezében a Holding-mű eredeti fényében ragyog fel: az írónő puritán képei, tömör leírásokra épülő stílusa és precíz suspense-technikája híven tükröződik vissza az elkészült film hűvös, visszafogottságuk ellenére mégis lenyűgöző erejű képsorain. Bár a rendezők jelentős tartalmi módosításokat hajtottak végre forgatókönyvükben (a kaliforniai helyszínből nevadai lesz, az anyai védelemre szoruló, önfejű csitriből pedig homoszexualitását titkoló kamaszfiú), ezek inkább gazdagítanak, sem mint rontanak a feldolgozáson; a nem kifejezetten a tipikus hollywoodi anyaképbe illő Tilda Swinton választása pedig igazi telitalálat a főszerepre. A Hetedik, vagy a Memento posztmodern noirjai felől nézve a Mélyvíz talán avítt bűnügyi melodrámának tűnhet, de az idei multiplex-kínálatban mindenképp ritka és üde színfolt, kellemes időutazás Douglas Sirk és a Mildred Pierce fénykorába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3545