KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csavard be, mint Beckham!

Jakab Kriszta

 

Az indiai játékfilmek folytatják térhódításukat. A nemzetközi publikum a tavalyi, számos fesztivál jelölését és díját magáénak tudható Mira Nair-film, a Monsoon Wedding óta már tudja, mire számítson, ha indiai vígjátékra vált jegyet. A Csavard be, mint Beckham rendezője, Gurinder Chadha sem lőtt mellé.

Jessnek, a tizennyolc éves, Londonban élő szikh lánynak mindene a foci. Bálványa a mértani pontosságú beíveléseiről ismert, póni-frizurás jobbszélső, David Beckham. Szülei persze azt szeretnék, ha Jesse a dzsapati sütéssel és a férjhez menés gondolatával foglalkozna, akárcsak nővére, Pinky, ő azonban szívesebben rúgja a parkban a bőrt, míg Jules rá nem talál, és meg nem hívja a helyi női focicsapatba. Ettől kezdve újdonsült barátnőjével egyszerre küzdenek a győzelemért, az edző srác szerelméért, hogy a barátságuk is megmaradjon, no meg a szülők se vegyenek észre semmit. A mindent eldöntő bajnoki mérkőzés azonban épp Pinky esküvőjének napjára esik…

A végkifejlet persze könnyedén megjósolható. Ne várjunk ettől a mozitól drámai hangvételt, mint például a hasonló témát feldolgozó Billy Elliotnál, mert itt sokkal inkább a Kelet, az kelet őszinte öniróniája jellemző, különösen az előre eltervezett házasságokat illetően. Kedvesek, élettel teliek a karakterek, különösen Juliet Stevenson, Jules édesanyjának szerepében, akit egész idő alatt csupán egyetlen dolog aggaszt: „miért hord az ő kislánya nadrágot, tán csak nem leszbikus?”.

A Csavard be, mint Beckham igazi örömmozi vérbő családi vitáival, fergeteges esküvő-jeleneteivel, betekintést engedve egy szikh család hétköznapjaiba. És lányok, most őszintén, ki akarna aloo gobhi főzéssel bíbelődni, ha úgy tudná csavarni a labdát, mint az isteni David Beckham?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2691