KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A teljes csoda

Alföldi Nóra

The Wonder of it All – amerikai, 2007. Rendezte: Jeffrey Roth. Szereplők: Buzz Aldrin, Alan Bean, Gene Cernan. Forgalmazó: ADS Service. 82 perc.

A hatvanas éveknél zűrösebb korszakot kevéssé lehet találni az Egyesült Államok történetében, ám a politikai merényletek, diáklázadások, Vietnam és minden hóbelevanc közepette pár hérosz és az amerikai öntudat egészen a Holdig repült – lekörözve ezzel a nagy hidegháborús ellenfelet, a Szovjetuniót, annak a harmincas évek óta futó űrprogramját, Lajka kutyát és Jurij Gagarint.

Az Apollo 11 1969-ben landolt Neil Armstronggal és társaival a földhöz legközelebb lévő égitesten, ahol 1972-ig tizenkét asztronauta taposta a szürke port. Kevés ember van e földkerekségen, aki ne ismerné a Holdraszállás kulturális és tudományos centrifugális erejét, épp ezért tűnhet kissé fantáziátlannak Jeffrey Roth rendező témaválasztása. Mi több, az anyag, gyakorta szájbarágós retorikájával, a NASA múzeum egy szobája loopolt anyagának tetszik, Roth missziója azonban jóval több ennél.

Természetesen sok szó esik a Holdraszállásról (az archív felvételek szépen kollázsolt gyűjteményt alkotnak, és az űrcowboyok negyven–ötven év távlatából értékelik az élményt), a doksi azonban nem merül ki a világraszóló esemény taglalásában, hanem „beszélő fejek”-filmként a program dinoszauruszainak időskori portréját örökíti meg: NASA utáni életét vázolja fel, egy hősként leélt élet tanulságait mutatja be. Roth gondosan blokkokra osztja a matériát – az oktatófilmes íz ellenére munkája érdekes, élvezetes, mértékletes darab, mementója egy korszaknak, melynek hősei időn és téren kívül mozogtak.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10556