KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/augusztus
• Székely Gabriella: Az arany ára Beszélgetés Bereményi Gézával
• Koltai Tamás: Házasság magyar módra A menyasszony gyönyörű volt
• Koltai Ágnes: Hallgat a mély A Balázs Béla Stúdióról
• Forgách Péter: Epizódok M. F. tanár úr életéből Részletek Forgách Péter Mérei ferenc-portréfilmjéből
• Böszörményi Géza: Rémálom és valóság Woody Allen stílusában
• Kovács István: Eltékozolt történelem Beszélgetés Janusz Zaorskival
• Zaorski Janusz: Eltékozolt történelem Beszélgetés Janusz Zaorskival
A FILMVILÁG MOZIJA
• Bikácsy Gergely: A halál munkában Mentse, aki tudja (az életét)

• Klaniczay Gábor: David Bowie a filmvásznon
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Madárka
• Nagy Zsolt: Szökevényvonat
• Gáti Péter: Az ördög jobb és bal keze
• Báron György: Váratlan szerelem
• Schreiber László: Hajsza szárazon és vizen
• Kabai József: Az aranylánc

• Révész László: Videoművészet – a videotechnika csukamájolaja

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fényjel a hídnál

Szentistványi Rita

 

Megtalálható itt minden, ami egy partizánfilmhez kell; szabotázsakciók, hídrobbantás, beépített ügynök és ellenügynök, félrevezető rádióüzenet, rossz német és rosszabb német, jó partizán és még jobb partizán. Az események a közhelyek törvényszerűségével követik egymást. Mihail Prudnyikov, a forgatókönyv szerzője azzal próbálja felcsigázni az érdeklődésünket, hogy a tét ezúttal egy gyermekotthon lakóinak élete. Csakhogy ezek a gyerekek visszatérnek a fasiszták által lezárt területre – nem kis gondot okozva a környéken tevékenykedő partizáncsoportnak. Prudnyikov nagyvonalúan azzal indokolja az otthon vezetőjének döntését, hogy a gyerekek nem ehetik el a falusiak elől az élelmet, a néző mégsem tudja elaltatni gyanúját: ha nem mennének vissza, nem lehetne látványosan harcolni a megmentésükért.

Abban a pillanatban, amikor világossá válik, hogy az alaphelyzet nem több, mint a hatásvadászat eszköze, fokozatosan érdektelenné válik a történet. A továbbiakban legfeljebb annak örülhetünk, hogy a szerepük szerint falatka kenyérért könyörgő gyerekek ma már nem tudnak hiteles mozdulattal kapni az ennivaló után. Ez viszont nem a film érdeme.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6865