KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény

Hideg János

 

Nick Park a ’80-as évek végétől útjukra indított Wallace és Gromit gyurmafilmjei legalább két szempontból jelentettek filmtörténeti újítást: egyrészt technikailag, a nehézkes anyag magas szintű animálása, másrészt dramaturgiailag, az animációs gyerekfilm és a zsánerfilm-paródia eredeti ötvözése révén. (E receptet az utóbbi idők gyerekrajzfilmjei is egyre szívesebben alkalmazzák, igaz, kevésbé találékonyan, hogy csak a Vadgalambot és a Cápamesét említsük.) Park emellett sikeresen gyúrt össze két további hagyományt: az angol falusi bábfilm (Postman Pat, Fireman Sam) komótos, sután kedves világát az angol felnőtt vígjáték abszurd-groteszk elemeivel. Az eredmény egy 4-5 éves kortól a felnőttkorig élvezhető új családi műfaj lett, amely Parknak számtalan díjat hozott, és kultusz-animátorrá avatta őt. (Mellesleg jelentősen felfuttatta a yorkshire-i Wensleydale sajt eladási mutatóit!) 

A legújabb, immár játékfilm-méretű epizódban – miután a 2000-ben készült Csibefutam bizonyította, hogy a claymation-technika ebben a terjedelemben is piacképes — Park régi hőseit állítja csatasorba. A flúgos, sajtimádó feltaláló és józan ebe ezúttal humánus rágcsálóirtásra adja fejét, ám egy frankensteini léptékű baki révén Wallace hatalmas, salátára éhes „vérnyulat” szabadít az emberiségre. A klasszikus vérfarkas-horrorfilmek elemeit karikírozó mozi természetesen egyetlen pillanatra sem félelmetes vagy felkavaró – e tekintetben egyes Disney-filmek is több kívánnivalót hagynak maguk után –, a nagyjátékfilmi dramaturgiában otthonosan bénázó gyurmafigurák viszont tökéletesen alkalmasak a filmes utalásokra vevő felnőtt néző szórakoztatására, sőt akár többszöri megtekintésre is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8461