KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Philadelphia-kísérlet folytatódik

Tamás Amaryllis

Évtizede is van, hogy a magyar mozikban, és később a televízióban vetítették a Végső visszaszámlálást, a Pearl Harbor-i támadás előtti napon játszódó, a teleportációs időutazás rejtelmeibe beavató filmet. A mostani bemutató is tartogat elegendő talányt és meglepetést, csak néha mintha túlbonyolítanák az amúgy sem egyszerű történetet. Itt is „spontán vibráció” segítségével, ismeretlen erők közreműködésével kerülnek a személyek s a tárgyak egyik helyről (és időből) a másikra. A sztori – a fáma szerint – valós alapokon nyugszik. Az ellent mondásos bizonyítékok és jelentések szerint 1943-ban – az USA haditengerészetének szigorúan titkos akciójaként – egy hajót legénységével együtt megpróbáltak láthatatlanná tenni. Berlitz és Moore erről szóló dokumentumregénye nem kevesebbet állít, mint hogy az Eldridge hadihajón olyan erőteret buzgólkodott össze tudósok maroknyi csapata, hogy külső szemlélő csak a hajó és a legénység körvonalait észlelte, miközben a legénység tagjai láthatták egymást. Némelyikük a kísérlet alatt spontán égést szenvedett, s volt, aki későbbi életében – mint filmbeli mása – bizonyos időszakokra részben átlátszóvá vált.

A rend pici zugát létrehozni a rendezetlennek vélt világegyetemben – a katonai megfontolásokon túl talán ez lehetett a hajdani kísérlet kiagyalóinak indítéka. De kontár bűvészinaskodásuk csak a zűrzavart növelte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=778