KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

A besúgó

Bikácsy Gergely

 

Az ír származású John Ford (Sean O’Fearna) a századeleji ír függetlenségi mozgalom egyik epizódjait dolgozta fel filmjében. A besúgó egészen Orson Welles fellépéséig az amerikai filmgyártás legnagyobb művészi igénnyel készült alkotása. Természetesen csak a hangosfilm-korszakra gondolunk. Ford a színpadszerű, merev „beszélőfilmek” ellenében visszanyúlt a húszas évekhez, és felelevenítette a némafilm bizonyos értékeit.

Sejtelmes ködök, fények-árnyak pontosan kiszámított ellentéte és váltakozásai, félelmet, szorongást árasztó utca-díszletek, álomba illő, fenyegető, baljós figurák, stilizált világ és stilizált színészi játék jellemzi a filmet. Dublinban vagyunk, ahol egy Gypo nevű figura jó pénzért elárulja az ír szabadságmozgalom vezetőit. De utána is megindul a hajsza. Nem mint a kalandfilmekben szokás: inkább mint a lassúságuk miatt szörnyű rémálmokban.

Ford filmje erős rokonságot mutat a húszas évek német filmművészetével és az úgynevezett Kammerspiellel. A híres német operatőr, Karl Freund bizonyíthatóan hatott a fényképezésre. Ez a maga stílusában már-már hibátlan film ritka jelenség az amerikai filmtörténetben. Rendezője életművében is sajátos helyet foglal el. A westernfilm stílusteremtő mestere ebben a ködös, ír világban, ezen a merőben más művészi területen is rendkívülit alkotott. Bebizonyította, hogy Murnau, Fritz Lang és az egész, feledésre ítélt némafilm tovább élhet – országhatárokon, évtizedeken túl, kereskedelmi szándékokat is megszégyenítve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7440