KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Variáció egy szerelemre

Hollós László

 

Vajon miért mindig a tanárnők magányosak? Nem tudom, megfigyelték-e, hogy a filmekben szereplő magányos nők az esetek többségében pedagógusok. Néha bizony már hajlamosak vagyunk összefüggést keresni a társtalanság és a tanári pálya között. Dzira Ritenberg nem kívánja megfejteni a „nagy titkot” akadozó tempójú filmjében. Nem kutatja az okokat, megelégszik a felszínes ábrázolással. A film főhőse, Anna magányos tanárnő. A munkájában következetes, határozott asszony a magánéletében nem találja a helyét. Egy lett kisvárosba utazik esti iskolásokat tanítani. Viszonyt kezd egy családos mérnökkel, ám állandóan kétségek gyötrik, nem akarja választás elé állítani a férfit. Inkább elmenekül előle, vállalva születendő gyermekét s a már megszokott (?) egyedüllétet.

„Gyűlölöm a magányos nőket” – mondja könnybelábadt szemmel a filmben egy megcsalt feleség. Ám Dzira Ritenberg alkotása, amely csak úgy mellékesen említi meg a munkásoktatás helyi nehézségeit, a pedagógusok szenvtelenségét, nem szolgál meglepetésekkel, semmi újat nem mond a magányos tanárnőkről. Ráadásul a dialógusok elnagyoltak, mesterkéltek, s az operatőri munka is egyenetlen, helyenként kezdetleges.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7185