KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A két rodeós

Harmat György

 

Nehezen tudnám eldönteni, hogy Dean Reed író-rendező-főszereplő melyik minőségében végezte rosszabbul feladatát. A film „tucat”-története közismert (többek között a remek Papírholdból): a hősnek hitt, de egyáltalán nem hőshöz méltóan viselkedő főhős végül mégis hőssé lesz. A cselekmény szerint addig próbálja lerázni magáról a ráakaszkodó leánygyermeket, míg az meg nem szereti. A rendezés színvonalához pedig néhány adalék: a verekedések rosszul koreografáltak ; a felhangzó dalokat nagyzenekar kíséri, ám a képen legfeljebb gitárt és nagybőgőt látunk. Rossz ripacskodással lep meg bennünket az a Václav Neckar, aki már pályája kezdetén oly kiváló volt a Szigorúan ellenőrzött vonatok főszerepében. Reed színészi munkája olyan, ahogyan ír és rendez. Énekel is a filmben. A hangja jó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6621