KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mallorcai ember

Ardai Zoltán

 

Az egykor különös-friss tekintetű Bo Widerberg legutóbbi munkája alig emelkedik ki az átlagkrimik mérhetetlen özönéből. Nem a műfajváltás, valami más szürkítette el Widerberget: korábbi bűnügyi filmje, a Gyilkos a tetőn majdhogynem remekre sikerült. Ennek a mostaninak sincs semmi baja, csak a Roland Barthes-i punctum hiányzik nagyon belőle: bármiféle megragadó mozzanat, amiért emlékezhetnénk rá. Két nyomozó-főhősének arcát és mozgását már most is alig tudom felidézni, annyi rémlik azért, hogy rokonszenvesen mellőzték Starsky és Hutch kellemkedéseit. A történet kiindulópontja egy stockholmi bankrablás, amelyről kiderül, hogy nem egyszerű bűntény. A nyomozás szálai a svéd kormány egyik tagjához vezetnek, de olyan lustán és olyan kitaposott politkrimi-ösvényeken, hogy aki mindezek láttán nagyokat nyel izgalmában, az csak svéd honpolgár lehet. Nekünk, kívülállóknak csak simogató kellemességek maradnak, elsősorban a látvány olykori laza-finom dekorativitása: Widerberg-nek maradtak olyan stiláris erényei, amelyekkel talán nem is tudna leszámolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5802