KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa

Molnár Péter

 

Az Ifjú Sherlock Holmes jellegzetes darabja a 80-as évek új-hollywoodi mozgókép-meséinek. A nézőtéren ülő kiskamaszok ezekkel a „szelídített” borzalmakkal vezettetnének be a felnőtt filmek világába, ha nem volnának már amúgy is a horror- (és pornó) műfajok alapos ismerői.

A film egzotikus kellékei a producer, Steven Spielberg alkotásainak sikerreceptjére emlékeztetnek. A fúvócsőből kilőtt tüskék tébolyító hallucinációkat okoznak, alkalmat adva Barry Levinson rendezőnek, hogy a London kellős közepén játszódó történetben is kiélhesse fantáziáját. A külvárosi raktár rejtekében felépített hatalmas, fából összetákolt piramis ugyan már túlzásnak tűnik, de Levinson, akárcsak mestere, Spielberg szokott, gyakran kikacsint a filmből, mintha azt mondaná: „Ez csak játék”. A vad ábrázatú szektatagok mókásan egymásnak ütközve vétik el hatalmas szablyáikkal az ügyetlen Watsont, a Temze jégtáblái között eltorzuló tekintettel alámerülő gyilkos pedig egy fogadóban tűnik fel a befejező képsorokon, egyben jelezve: a Gonosz kiirthatatlan.

Ez a slusszpoén persze korántsem öncélú. Feltehetően üzletről van szó, a poraiból feltámadó Rosszal így folytatódhat a küzdelem. Jöhet a Sherlock Holmes II.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5343