KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Váratlan szerelem

Báron György

 

„Hiszen, ha legalább rossz lenne!” – sóhajt föl bizonyos filmek láttán a meggyötört kritikus, aki, vámpírtermészetű foglalatosságát űzvén, kétféle filmben lát örömet: a jóban és a rosszban. Mert mindkettő remek alkalmat kínál a kritikusi elmeél megcsillogtatására. De mit kezdjen azokkal az opuszokkal – s alighanem ezek vannak többségben –, amelyek sem nem igazán sikerültek, sem nem igazán csapnivalóak. Egyszerűen tulajdonságok nélküliek, és eképpen mintha nem is léteznének. A Váratlan szerelem című görög filmről például semmi rossz nem mondható el. És semmi jó sem. Olyan jellegtelen, akár a címe. Férjes asszony és nős férfi szerelme. Megismerkedés, lopott szeretkezések, andalgások Lisszabon tengerpartján, Európa legnyugatibb csücskében. A férfi sikeres, az asszony szép, Lisszabon hangulatos, a színek és a fények bódítóak. Semmi sem hiányzik ebből a filmből. Ki tudja, mitől nem jó vagy rossz. Végig lehet nézni és ott is lehet hagyni. Mindegy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/08 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4973