KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Camorra

Nagy Zsolt

Lina Wertmüller Nápolyban játszódó filmjének megértéséhez a camorrán kívül egy másik szakkifejezés, a vendetta, vagyis a családi vérbosszú ismerete is szükséges, mivel e „nemes” hagyomány jegyében zajlanak a titokzatos, kizárólag férfiakat áldozatul szedő „injekciós tűs” gyilkosságok. A gyilkosságok hátterében a gyermekeiket féltő, heves vérmérsékletű olasz nők állnak. Ők irtják ki sorra igen leleményesen a visszataszító, csak pénznek és alantas ösztöneiknek élő kábítószerügynököket. A nagyobb hitelesség érdekében a filmben szinte kizárólag utcalányok, homoszexuálisok, csempészek és keresztapák szerepelnek, úgy tetszik, Nápolyban nem is igen lakik más. Kivéve még persze a rendőröket, akik előírásszerűén bárgyúak és kétbalkezesek, szemben a céltudatos asszonysereglettel. Lina Wertmüller filmjét áthatja a férfiellenesség, az a ki nem mondott vélekedés, hogy a világon minden baj okozói a hímnemű lények. Ennek ellenére valószínűleg sok házaspár fogja megnézni a filmet. Édes kettesben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4933