KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Titkok háza

Tamás Amaryllis

 

„... Fájt a ház...”; mintha Nádas Péter Találkozás című drámájának egyetlen, talányos mondata köré rendezett volna fájóan valóságos történetet Péter Yeats. Vizsgálódásainak fókuszába az amerikai politikai élet egyik legsúlyosabb eltévelyedését, a mccarthyzmus ideológiáját állítja. Hollywood régi adósságát törleszti: Joe McCarthy, a demagóg, republikánus bíró, Wisconsin szenátora kezdetben azzal vált hírhedt-híressé, hogy előszeretettel jelentette fel hamis vádakkal az álomgyár rendezőit, bálványait, talán hiányzó tehetségéért is bosszút állva...

A film szakmai és ízlésbeli biztonsággal ábrázolja egy ördögi terv ötletdús megvalósítását: a szenátor és cinikus munkatársai, a jog felkentjeinek segítségével mint szivárogtatnak be az országba és a legmagasabb politikai körökbe üldözött zsidóknak álcázott náci bűnözőket. A tökéletesnek hitt konspiráción azonban rést üt a Life fotó-szerkesztője, Emily (Kelly McGillis) magánemberi, újságírói kíváncsisága.

A filmből a korai ötvenes évek hideglelős hangulata árad, néhol hitchcocki feszültséggel. Az igazi szenzáció azonban Kelly McGillis – a Grace Kelly arisztokratizmusát és a „női Jack Nicholson”, Kathleen Turner boszorkányos tehetségét idéző főszereplő – játékkultúrája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4727