KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A legyek ura

Koltai Ágnes

Kommandós egyenruha és nindzsa-kard – aligha álmodott erről William Golding, midőn megírta az angol úrigyerekek elállatiasodásának történetét. Pedig Harry Hook, A legyek ura újbóli megfilmesítője (Peter Brook után ez nem is olyan egyszerű feladat!) ad a látszatokra: a főcímen az írót Sir William Goldingként tünteti fel. Szép dolog a méltóságok tisztelete, kiváltképp abban az országban, ahol oly sok van, de legalább ilyen üdvös volna az alkotás megbecsülése is.

Hook aktualizálta Golding regényét és Brook jó húsz évvel ezelőtti adaptációját, s abban a filmvér-özönben, ami itt bugyborékol köröttünk, nem is feltűnően agresszív az ő látomása. Az újkor új meséjébe talán még a sötétben foszforeszkáló nindzsa-kard és a gyerekekért küldött helikopter is beleillik, végtére is a huszadik század végén mégsem jöhet egy ódon gőzös a tucatnyi megvadult Maugliért. Ebbe a hétvégi szalonszáműzetésbe egy valaki nem illik: Röfi. A kövér bölcs, a gyenge áldozat, aki nem tud vadászni és terhet cipelni, fára mászni meg végképp, de ismeri a tűzgyújtás és a barátság titkát. Amikor az újbarbárok agyonsújtják a pufók tudort, nem saját múltjukat, tradícióikat és reményeiket ölik meg, hanem azt az akadékoskodó szörnyeteget, aki zavarja őket a civilizációból való kivonulásban.

Harry Hook látványos, élvezetes filmet forgatott A legyek urából, de ha valakinek netán emiatt kedve támad elolvasni Golding regényét, meg se próbálja összevetni vele. Azt hiszem a művészet kiterjedt családjára is érvényes, hogy a mésalliance-ról illik mélyen hallgatni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4221