KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Lengyel film

Táncőrület

Koltai Ágnes

 

Habos-rózsaszín lányretro a hatvanas évek elejéről; afféle ellen- American Graffiti középosztálybeli úrihölgyeknek. Pontosabban: leendő úrihölgyeknek, mert a filmbéli kedves-csacska libuskák még csak úrihölgyikék. Kóstolgatják, próbálgatják a mamájuktól, nagynénjüktől, vihogós barátnőjük negédes anyucijától ellesett női szerepet, de a körömcipő töri a lábukat, a melltartó lötyög rajtuk, és csókolózás közben még zavarban vannak. Kis babaházukban egyfolytában a szent családról, az anyai kötelességekről és a feleség erényeiről hallanak, nem csoda hát, hogy oly fantáziátlanul készülnek a felnőtt életre. Becsületesen unalmas házasságra vágynak; feszes nyakkendőjű, puha házipapucsú férjre s néhány gödrös arcú lurkóra, lehetőleg enyhe lefolyású gyerekbetegségekkel.

Ennyire konzervatív és áporodottan unalmas még egy kisvárosi tinédzser sem lehetett a hatvanas évek Amerikájában. A rendezőnő mintha pukkasztásunkra találta volna ki e féktelenül nyihogós, szemérmetlenül butuska, lehetetlenül hétköznapi világot; – talán azt szeretné elhitetni, hogy a kertvárosi idill, a jómód és a protestáns erkölcs a szellemi ellágyulás, mondhatni leépülés valamiféle szimbóluma lenne. A filmbéli leánykák, akik egy görbe hétvégére kimerészkednek a közeli „romlott” városkába, olyan igénytelenek és szűk látókörnek, mint tulajdon szüleik. Nekik akarnak megfelelni, kétségbeesetten, különösen azután, amit „odalent”, a bohókás városban láttak. Ott zavarba ejtően sok minden történik, vissza is menekülnek az unalom fertelmes csendjébe, egyetlen halovány cinkos mosoly nélkül.

Sohasem fogjuk megtudni, hogy hol ér véget a való, és hol kezdődik a képzeletbeli ebben az émelyítő álidillben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4144