KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szállnak a varjak

Tamás Amaryllis

 

Plohn József fotográfus ültette úgy fehér lepel háttér elé a szabadságharc életbenmaradottjait, ahogy Mihók Barna rendező-operatőr és Szirtes András (riporterként) az orenburgi „halálzónából”, a bogorodcsányi „halálbrigádból” visszatértek még nyilatkozni tudó és kívánó tagjait. Bogorodcsány, Orenburg, Tengiz szennyezett talaját, a Bisztrica fertőzött vizét, a radioaktív levegőt (Csernobil közel van) a „független szakértői bizottság” tagadja, a tények, az építkezésen elszenvedett gázmérgezés és sugárfertőzés (Tengizben kolera-és pestisfertőzés) egészségkárosító hatását, többszáz azóta elhunyt 30–40 éves fiatalember halálát pedig az Országos Munkaegészségügyi Intézmény cáfolja hivatalos jelentéseiben. A „túlélők” ma már tudják és állítják, hogy folyamatos életveszélyben dolgoztak a KGB által felügyelt, szögesdróttal körülvett lágerekben. S bár az OMÜI orvosai munkaártalomra utaló jelet „egyet sem találtak”, – ma már Tengiznek is vannak halálos áldozatai. így még súlyosabb az állami, párt-, vállalatvezetők felelőssége: nemcsak az 1974 óta tartó közöny és, elhallgatás miatt (akkor kötötték Szófiában a nemzetközi egyezményt), hanem a komoly orvosi gyógyításnak és kártérítésnek a megtagadása okán is. A nyilatkozók szerint több ezerre tehető a potenciálisan halálraítélt sugárfertőzöttek száma. Az Orenburg-ban dolgozott állampolgárok

1990 novemberében az Országgyűléshez fordultak követeléseikkel, – a Mai Nap és az Új Reflektor Magazin tényfeltáró riportokat közölt a szovjet-magyar barátság oltárán feláldozott építőkkel, valamint az elhunytak hozzátartozóival, elkészült egy könyv és ez a dokumentumfilm is. Ugyancsak 1990 novemberében a következő, – Örkény abszurd „egyperceseit” felülmúló – hirdetés jelent meg az Expressz című újságban: „Vegyépszer Rt. jó kereseti lehetőséggel keres tengizi munkára építész, gépész, villamos és műszerautomatikai műszaki ellenőröket, számítógépes programozókat valamint orosz és angol tolmácsokat. Ebben az évben végzett műszaki egyetemi diplomásokat is szívesen fogadunk. Jelentkezni szakmai önéletrajzzal a jamburgi igazgatóság műszaki osztályán: 1037 Szépvölgyi út 35. Tel.: 1-887-533. (PR640753).”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4078