KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fiúk az életemből

Hungler Tímea

 

Bármennyire is sokat sejtető a cím, a zaftos történetek híveit óva intem: a fiúk nem egy fehérmájú nőszemély memoárjának szereplői, hanem egy család jobb sorsra érdemes hímjei: nagypapa, fiú és férj, akiket a női főszereplő (Drew Barrymore) szemszögéből láttat a mozi.

A „based on true story” kategóriájába sorolható opus középpontjában egy harcos-karcos fiatalasszony áll, aki bár mindig írói álmokat dédelgetett, és patinás amerikai egyetemek falai közé vágyott, tinédzserként megesve kénytelen-kelletlen enged a családi nyomásnak, és a második műszakotfőállásként választja, anya lesz és feleség. Drew Barrymore számára igazi színészi trouvaille lehetőségét kínálja fel a film, amellyel azonban, talán beteges hiúságának, esetleg egy sztrájkoló sminkmesternek köszönhetően, nem képes élni. Eljátszhatná ugyan magát 16, 26, 36 és 46 évesen, 16 évesen azonban úgy néz ki, mint aki 36, 46 évesen, mint, aki 26, váratlan fordulat (!) 36 évesen viszont nem tűnik 16-nak…

Ennek következtében számomra fél keserves órába telt, amíg ráébredtem, hogy a nyitó képsorokon nem a kedvesével látom a havas tájon autókázni szerelmi civódásaik közepette, hanem férfivá érett fiával, akivel éppen csonka családi látogatásra indul a lezüllött ex-férjhez és apához. A hősnő élettörténetéből az USA-ban hatalmas bestseller lett – a vietnámi háborút megszenvedett, a házi tűzhelyben marihuánát szárító, és a szüzességét az autók hátsó ülésén elvesztő generáció önmagára ismert az édesbús sztoriban, mely eltekintve attól, hogy a realizmussal kacérkodik, mégsem más, mint egy klasszikus hollywoodi karriertörténet, a self-made (wo)man könyveladási listák élén végződő, rögös (élet)útjának elbeszélése.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3840