KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

XXX

Kovács Marcell

 

Egy jól fényképezett, lavinával kísért snowboard-hajsza menti meg Rob Cohen filmjét az azonnali feledéstől. Pedig a közepesen izgalmas akciófilmek mestere nem kisebb mutatványra vállalkozik, mint hogy a Halálos iramban sikerén felbuzdulva Vin Diesel segítségével faragjon a kor igényeit maradéktalanul kielégítő, extrém sport-megszállott akcióhőst James Bond lejárt szavatosságú figurájából.

A frankensteini beavatkozás eredménye egy politikailag tetőtől-talpig tekintélyellenes, modorában kedvesen tapló, vízhatlan és ütésálló elemes maci. Az új Bruce Willis-ként reklámozott Diesel a fejlesztésnek ebben a fázisában egyelőre még csak olyan hatást kelt, mintha a Menekülés New Yorkból Snake Plisskenjét a nem éppen gumiarcú Kurt Russel helyett a hullamerev Dolph Lundgren alakítaná egy gördeszkával a hóna alatt. Ami persze nem feltétlenül lenne probléma, ha a történet megfelelő sűrűségben kínálna számára testhezálló elfoglaltságot. De a Prágában székelő orosz anarchista gengszterbandába beépülő speciális ügynök leginkább a nyúzott Asia Argento körül legyeskedik, és a korhatár-szempontokra igen érzékeny alkotói fantázia van annyira szégyellős, hogy a románc teljes érdektelenségbe fulladjon.

Az XXX a hasonlóan modernista Kardhal második ligás változatának hat, amelyben a sztori hézagait a manapság divatos nyaktörő sportok képei pótolják ki. Csakhogy amíg például a Music TV Jackass-sorozatának burleszk-parádéja lüke vigyorral vezeti elő a legéletveszélyesebb kunsztokat is, az XXX halálosan komolyan veszi magát, miközben nem is félelmetes. Hiába javítja meg Diesel a digitális technika hathatós támogatásával Steve McQueen 1963-as motoros kerítésugrás rekordját jó két méterrel, a film csak nagyon ritkán olyan kemény, mint a kísérőzenében folyamatosan döngölő eszelős nu-metal és techno szerzemények. A befejezés Bond-filmekre kacsintó, cukros tengerparti idillje alatt például egyáltalán nem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2727