KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bővérű nővérek

Kovács Patrik

The Little Hours – amerikai–kanadai, 2017. Rendezte: Jeff Baena. Szereplők: Alison Brie, Dave Franco, Kate Micucci. Forgalmazó: Bontonfilm. 90 perc.

 

Boccaccio beájulna: a Bővérű nővérek című komédia a Dekameron egyik rövid elbeszélésének kötetlen és szabados adaptációja, ráadásul korábbi társdarabjaival (Szűzlányok ajándéka, Király!) egyetemben pusztán művi díszletként használja a középkori miliőt. Olyan elidegenített közegként, melyben ügyetlenül csetlenek-botlanak a nagyon is modern, korunkbeli hősök. Jeff Baena direktor ennek megfelelően messzire rugaszkodik az itáliai mester novellisztikájától: a kalandvágyó szolgálófiú (Dave Franco) és a szexuálisan túlfűtött apácák (Alison Brie, Aubrey Plaza és Kate Micucci) pajzán macska-egér harcát vulgáris nyelvezettel és merész altesti poénokkal igyekszik intim közelségbe hozni, s természetesen nem úszhatjuk meg a rigorózus egyháziakat pellengérre állító csúfondáros élcelődést sem.

Ám míg utóbbi semmi újdonsággal nem szolgál a harcedzett nézőnek, addig előbbiek képtelenek elleplezni a forgatókönyvet jellemző súlyos problémákat. Ugyanis az eredeti Boccaccio-novella, bármily bájos és szórakoztató is, egymagában nem tudná kitölteni a nagyjátékfilmes kereteket, a szkriptet is jegyző Baena pedig megspórolta a fáradságot, hogy betömje a cselekményben éktelenkedő hézagokat. E terhet színészeire hárította, akiknek bizonyos szituációkat önállóan kellett kitalálniuk, nem is szólva számos improvizált dialógusról. A végeredmény pedig lelombozó: míg a rendező ügyesen építi az expozíciót és fegyelmezetten érleli a konfliktust, addig a bonyodalmak beköszönte egészen új helyzetet szül. A második játékrésztől kezdve a hanyagul összeillesztett jelenetek ragasztóanyaga immáron a vak spontaneitás, s annyi képtelen ötlet (a nővérek növényi drogot fogyasztanak, egy erdei boszorkányrituálé közepébe csöppennek, s végül ujjat húznak a látogatóba érkező püspökkel) követi egymást, hogy úgy tetszhet, a ledér szerelmeseket mégiscsak révbe juttató végjáték is csak egy közülük.

Egyedül színészfronton nem okoz csalódást a Bővérű nővérek: a bárdolatlan Fernanda nővért alakító Aubrey Plaza és az egzaltált, de jóravaló Tommasso atyát – a mozi egyetlen rétegzett karakterét – megformáló John C. Reilly egyaránt brillíroznak. Egyéb erényekkel viszont sajnos nem büszkélkedhet Baena hígvelejű szexkomédiája. Boccaccio ennél többet érdemelne.

Extrák: Interjúk és bakiparádé.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13593